Kezdjük is rögtön egy kis londoni városnézéssel, amelyre párom látogatása adott apropót; néhány napot itt töltött nálam, megnéztük London néhány fontosabb nevezetességét. Elfáradtunk rendesen, és még így is sok minden kimaradt. Erre e a városra tényleg nem elég néhány nap, még akkor sem, ha mindent csak "kívülről" néz meg az ember. Nem baj, februárban egy egész hetet
tölt itt, utána pedig IDEKÖLTÖZIK!!! Pontosan még nem tudjuk mikor, ezt néhány apróság még befolyásolja, de a döntést már meghozta, úgyhogy öröm és boldogság. :-)
Most ezt sikerült végigjárnunk;
Pénteken az Oxford Circus-nél kezdtünk, kedvesem egyik barátnőjével találkoztunk. Innen a Regent Streeten indultunk el, London egyik leghíresebb bevásárlóutcáján. Betértünk a Hemleys-be, ami a gyermekeseknek és a mindenféle cukiságok szerelmeseinek úgy szólván kötelező, 5 szintes játékbolt. Az utca a Piccadilly Circus-be torkollik, innen csak pár perc séta a Trafalgar Square. Ezt szokás London közepének tekinteni, a téren álló Nelson`s Column pedig a város egyik jelképe. Innen a St. James Parkon átvágva rövid időre magunk mögött hagytuk a város zaját. Néhány fotó a park mókusairól és madarairól, majd ismét visszatértünk a forgatagba. Ezúttal a Buckingham Palace-hoz érkeztünk. Körbejártuk a szökőkutat, itt is csináltunk néhány fotót. Be kell valljam, nekem maga az épület csalódás volt. Az előtte lévő tér a szökőkúttal, a kerítés és a kapuk sokkal látványosabbak, mint maga a palota, ami kb. a Nemzeti Galériára hasonlít. Innen a Temze felé vettük az irányt. Egy tippet adnék annak, aki szintén erre sétál; a Birdcage Walk egyenesen a Parlaiment Squaer-re vezet, de ha letérünk jobbra a Store`s Gate-n, rögtön ahogy magunk mögött hagytuk a parkot, akkor a Westminster apátságot is útba ejthetjük. Ha innen a Great Smith street, Tufton street, Great Collage street útvonalon megyünk ki a folyópartra, akkor több irányból is fotózhatjuk az apátságot és a parlament épületét. Ekkor el kell haladnunk a parlament előtt, hogy eljussunk a Big Benhez. Innen a Westminster Bridge-n keltünk át a folyó túloldalára. Mivel ez egy ívhíd alacsony korláttal (tehát nincsenek a hídpálya szintje fölé emelkedő, a panorámába logó tartóelemek) remekül fotózható róla mind a parlament, mind a London Eye a túlsó oldalon. Sajnos az óriáskerék nem üzemelt, amikor ott jártunk, éppen karbantartási munkákat végeztek rajta. Nem baj, majd februárban bepótoljuk. Azt azért el tudom mondani, mert korábban jártam arra, hogy kell rá időt szánni. A jegyvásárlásnál és magánál a keréknél is van mindig egy kisebb sor, még ilyenkor, télen, hétköznap is. Nem kell órákra gondolkodni, de 2 x fél óra sorban állással nyugodtan számolhat az ember. Akinek ez sok, vehet fast lane ticket-et is, ez drágább, viszont a jegyvásárlásnál és a beléptetésnél is lényegesebben kevesebb a várakozás.
Mivel ekkor már igencsak délutánra járt az idő, a közeli Waterloo vasútállomáson elfogyasztottuk a gyors ebédet, majd indultunk a Tower Bridge-hez. Ide busszal mentünk, egyrészt mert úgy gondoltuk, aznapra már eleget sétáltunk, másrészt ez gyalog legalább 40-50 perc lett volna. Átkeltünk a hídon, itt is csináltunk pár képet. Aki magát a hidat akarja fényképezni, az jobb ha leszáll egy-két megállóval előbb, és lemegy a rakpartra. Onnan jó képeket lehet csinálni a műtárgyról, meg magunkról a Tower-rel a háttérben. A nap hátralévő részét vásárolgatással töltöttük, és este nem kicsit fáradtan tértünk nyugovóra.
Szombaton a Tate Modernnel kezdtünk, de már az odaút is érdekes volt. Metróval elmentünk Charring Crossig, aztán hajóra szálltunk és a Temzén tettük meg a maradék utat a Galériáig. A hajók menetrend szerint járnak. Nem olyan gyakran, mint a busz vagy a metró, de nekünk szerencsénk volt, talán 10 percet vártunk. A hajókra külön díjszabás vonatkozik. A kb. 15 perces és néhány mérföldes útra 6 font lett volna a jegy, ami végül 4 font volt, mivel volt Oyster kártyánk. (Egyébként a viteldíjat az Oyster pay as you go kreditből is lehet fizetni). Maga a Tate Modern kissé csalódás volt mindkettőnknek, voltak érdekességek meg néhány igényes alkotás, de összességében a modern művészet meg mindig nem fogott meg igazán. Innen elbuszoztunk London Bridge-ig, ahol lementünk a rakpartra, mert innen jó rálátás nyílik a Tower Bridgre. Betértünk a Starbucks-ba egy forró csokiért, Waterloo-nál pedig metróra ültünk, és a Northern Line részleges lezárása miatt kerülőúton, elvonatoztunk a 9 es 3/4. vágányhoz. (London King`s Cross pályaudvaron található a Harry Potter rajongók zarándokhelye). Az állomás szomszédságában van St.Pancras International, ez szintén egy pályaudvar, ha valaki TGV-n érkezik Londonba, ide fog befutni a vonata. Innen Stratfordba mentünk, kelet Londonban. A cél a Westfield bevásárlóközpont volt, sajnos kedvesem nem talált magának kabátot, de nekem sikerült beszereznem néhány inget és egy pulcsit. Innen hosszú vonatozás után értünk haza. Néhány dolog kimaradt, de ezeket majd bepótoljuk februárban.
Mivel az előző két napban eléggé elfáradtunk, vasárnapra kicsit könnyedebb napot terveztünk. Reggel még elnéztünk a Wembley piacra. Ez amolyan Józsefvárosi piac jellegű, de azzal ellentétben nem állandó. Minden vasárnap rendezik meg, de csak akkor, ha nincs aznap rendezvény a Wembley-ben. Mert a stadion parkolója ad helyet a piacnak. A párom még főzött, illetve sütött isteni sajtos csirkét, amit jóízűen elfogyasztottunk, utána pedig már pakolhatott is. Wembleybol Gatwickre azért időben el kellett indulni, nehogy lekésse a gépet. Némi metrózás és vonatozás után még bőven időben megérkeztünk a reptérre. Rossz volt ismét búcsút venni egymástól, de nem volt mit tenni, másnap mind a kettőnknek dolgoznia kellett. Rám még egy kalandos utazás várt hazáig. A Southern vonata a fél órás utat Gatwick Airport és Clapham Junction között bő egy óra alatt tette meg. Mivel a négy vagányból kettőt éppen felújítottak, beragadtunk egy személyvonat mögé, így gyök kettővel hosszabb rövidebb megállásokkal araszoltunk el Londonig. Az ok, hogy kicsit több vonat fut a síneken, de hogy vasarnap este egy két vágányú pályán nem lehet zökkenőmentesen lebonyolítani a forgalmat? Claphamtől az Overground egész jó időt futott volna, ha a Willesden Junction előtt nem kell kb. 10 percet várni. Meg jó hogy ez nem odafelé úton történt.
Íme néhány kép a városnézésről. Párom készítette őket (kivéve azt, amelyiken rajta van), ezért minden jog Őt illeti.
