Alexandra Park

Nem, ez nem a kastély, amit az előző posztban beharangoztam. Oda még nem jutottunk el. Össze kell egyeztetni, hogy mindketten szabadnaposak legyünk, és napsütéses idő kell hozzá, ez pedig eddig nem sikerült.  Ugyan szerencsére legalább egy közös szabadnapunk minden héten volt az utóbbi hetekben, de az időjárás még nem volt olyan meggyőző, inkább változóan felhős és szeles volt, mind tartósan napos és meleg. Voltak nagyon szép napok, de azokon természetesen dolgoztunk.

Így a várost még nem hagytuk el, de célba vettük Észak Londont, pontosabban az Alexandra Parkot. A kiránduláson és a szép időn túl minket elsősorban a szarvasok csábítottak oda. Sok egyéb látnivaló mellett szarvasokat is ígértek a honlapon. Így reggeli után elindultunk, az út bő  egy óra volt, először kicsit buszoztunk, majd a Piccadilly line-t használva elmentünk Wood Green-ig, ahonnan még pár megállót mentünk busszal. A város méreteit jól mutatja, hogy bár több mint egy órát utaztunk még koránt sem voltunk a város szélén, Wood Green a 3. zónában van, összesen pedig 9 zóna létezik...

A buszról leszállva először a domboldalból elénk táruló panoráma nyűgözött le. Készítettünk néhány fényképet a városról, amit ebből a szemszögből ezelőtt még nem láttunk, majd elindultunk megkeresni a szarvasokat. Rövid séta után meg is találtuk őket, nem volt nehéz, mivel gyakorlatilag minden útelágazásnál, hú ez veszélyes szó, miniszterelnök is bukott már bele ebbe, kitáblázták, hogy "szarvasok arra". Ez a rész egy kicsit csalódás volt. Az állatok egy elkerített részen legelésztek békésen. Illetve, legelésztek volna, ha nem lettek volna még arra is lusták. Így csak feküdtek, természetesen a kerítés bárki által megközelíthető szakaszától mértanilag legtávolabb eső ponton. Néha odanéztek körülbelül olyan fejjel, hogy "na néé' má', megin' két bamba turista, fotóznak mint aki nem látod még barna szarvast, én fel nem állok, kaját úgysem adnak, mer' ki van írva, hogy nem lehet minket etetni."

A szarvasles után a csónakázótavat vettük célba. Hangulatos tavacska a londoni vízpartok elengedhetetlen kellékeivel, vagyis galambok, kacsák és más, azonosítatlan vízimadarak.

A park egy palota, az Alexandra Palace köré épült. Az épületet a 19. században építették és kezdetektől fogva közösségi célokat szolgál. Van benne színház, kiállítóterem, műjégpálya, illetve itt épült fel a BBC egyik adóállomása, amelyből a rádióadó torony még ma is üzemel. Nevét Alexandra hercegnőről kapta, a Victoria királynőt a trónon követő VII. Edward király feleségéről. Az épület homlokzatának egy része éppen felújítás  alatt volt amikor ott jártunk, de a már elkészült részeken megmutatkozik a palota szépsége. Ne áruljátok el Őfelségének, de nekem személy szerint jobban tetszett mint a Buckingham Palace.

A palotától nem messze felfedeztünk még egy kertészeti boltot is, amely most még nem aktuális, mivel még egy teraszunk sincs. Viszont ha egyszer kiköltözünk egy kertes házba, ami ha nem is a rövidtávú, de a hosszútávú terveink között azért szerepel, biztosan vissza fogunk menni, mert nagyon jó kínálatuk van, nagyon jó árakon.

Visszasétáltunk a buszmegállóhoz, és mivel még elég szép idő volt, egy rögtönzött piknik mellett döntöttünk, ami abból állt, hogy visszabuszoztunk Wood Green Station-höz, egy arab árusnál vettünk két kebbab rollt, majd visszamentünk a parkba és elfogyasztottuk az ebédet. Finom volt, csak egy kicsit fűszeres. Ezt konkrétan úgy kell érteni, hogy kedvesem, aki hangsúlyozottan nem csípőset kért kapta az enyhén csípőset. Én még jobban jártam, mert én chili szószt és paprikát is kértem bele.  A chili szósz szerintem tömény kapszaicin kivonat volt, a zöldpaprika pedig jalapenho...

UI: Szerettem volna képeket is feltölteni, de a blogger szarakodik az én gépemen, nem lehet képet feltölteni. Sajnos a flicker szintén szar, oda sem tudom feltölteni. Így mindenki hunyja be szépen a szemét és képzelje el. :) Szeretünk Microszar, merthogy Kedvesem MacBookján mindkettő működik. Soha többet Windows, mostmár tényleg, a következő gépen MacBook lesz, nem érdekel hogy 3x annyiba kerül.

UI frissítés; Mint látható, végül sikerült a képfeltöltés, a Safari böngészőt használva. Halkan jegyzem meg a Safari Apple termék...

Itt a tavasz

Idén a tél nagyon kitartó volt és nehezen adta át a helyét a tavasznak. Körülbelül egy hete azonban az állandó szürkeség eltűnt Anglia egéről és kisütött a nap. Ahogy az várható volt, a londoniak egyből megszállták a parkokat. Egyik nap munka után kedvesemmel mi is ellátogattunk a Hyde Parkba. Hirtelen jött ötlet volt, ezúttal részemről. Egy órával korábban végeztem mint párom. Írtam neki egy üzenetet, hogy mi lenne, ha elmennénk mókust etetni. :) Beszereztem a szükséges mogyoró mennyiséget, és ha már ott voltam, magunknak is vettem egy kis harapnivalót. Chips volt a menü, éljen az egészséges életmód, innivalónak pedig narancslevet választottam. Aztán lefeküdtem a lófej mellé a fűbe és vártam Őt. Nyugi, nem valami lómészáros szektás dologra kell gondolni, Trónok Harca rajongóknak most különösen beindulhatott a fantáziájuk, ha látták már az új évad 3. részét, a Marble Arch-nál van egy lófej szobor, attól nem messze vártam Páromra, aki bő fél óra múlva meg is érkezett. Elmentünk a Serpentine túlsó oldalára, mert a park keleti fele jelenleg "műveleti terület". A Park Lane felöli oldalt ugyanis éppen füvesítik. Az elmúlt bő egy évben ennek a résznek kijutott a jóból, Winter Wonderland kétszer és olimpiai rendezvények az egyéb kisebb eseményekről nem is beszélve, a sok tömegrendezvény pedig a fűnek nem tett jót. Ezért télen kicserélték a talaj felső rétegét, most pedig füvet telepítettek, így remélhetőleg nyárra már szép zöld lesz a park ezen része is, és főként nem lesz elkerítve. Hozzá tartozik a történethez, hogy itt, ha kiírják, ne lépj a fűre, az emberek nem is teszik, illetve a nappal lerakott gyepszőnyeget sem göngyölítik fel éjszaka... Rövid séta után leültünk egy padra "piknikezni", majd a mókusokat is megetettük természetesen. Egyszerűen nem lehet megunni, olyan viccesek, ahogy futkároznak fel alá, viszik, elássák a mogyorót.

Egy szó mint száz, én nagyon örülök a tavasznak, végre itt a kirándulós idő, amit már mindketten nagyon vártunk. Természetesen, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, sokat esik, ki kell fogni a jó időt és összeegyeztetni, hogy mindketten ráérjünk, de azért nem lehetetlen. Néha jó magunk mögött hagyni Londont akár csak pár órára is. Sok hely van Angliában ahová el szeretnénk menni idén. Legközelebb egy kastélyt célzunk meg, remélhetőleg még ebben a hónapban, ami Londontól nagyjából egy órányi vonatozásra van, a következő beszámoló talán pont arról a kirándulásról szól majd.