Lám megint eltűntem egy fél évre, de maroknyi olvasótáborom lassan hozzászokhat ehhez. :) Magyarázkodhatnék, de főleg a lustaság volt az oka annak, hogy nem írtam, meg talán az is, hogy fantasztikus nyarunk és őszünk volt itt Angliában, hihetetlenül szép idő, sok napsütés. Ilyen időben meg az ember szívesebben tölti minden lehetséges szabadidejét kint a várost vagy éppen a vidéket járva, mint a számítógép előtt ülve.
Csodálatos időnk volt nyáron.
Aztán volt még néhány változás az életünkben is, például gyarapodott a család. Nem, gyerekünk nem lett, örökbe fogadtunk azonban egy négy lábút, aki bár korántsem gyermek, ugyanolyan cuki és néha ugyanolyan neveletlen. Labradornak álcázza magát, de valójában egy egyesített komposztáló és konyhamalac; gyakorlatilag mindent ami organikus képes evés címszó alatt eltüntetni a nap bármely szakában és ha hagynánk, korlátlan mennyiségben. Neki ugyan blogja (még) nincs, de van egy saját fóruma, ha valaki szeretne többet megtudni róla, kattintson ide.
Lord, a Labrador.
A másik nagy esemény az, hogy munkahelyet váltok. 9 év után hagyom ott a Four Seasons-t. Családomban nem mindenki ért egyet a döntéssel, és sokan csodálkoznak miért kezdek el valami teljesen mást, vágok bele valami újba. Nos, előfordul, hogy az ember a krisztusi kor betöltése táján jön rá, hogy amit eddig csinált, az nem érdekli, is valami mással szeretne foglalkozni. Ha már nem örömmel megy be a munkahelyére, ha nincs jövőképe az adott cégnél, de még csak az adott szakmában sem, akkor ideje váltani. Én már egy ideje nem élveztem amit csinálok, ugyanakkor előrébb lépni sem szerettem volna, mert vezetői feladatok sem voltak vonzóak. Változtatni kellett, ezt tudtam. Eltartott egy ideig, mire kitaláltam mit is szeretnék, aztán még meg is kellett találni a megfelelő munkát és nem utolsó sorban fel is kellett, hogy vegyenek. Jelentem, úgy tűnik, minden sikerült, november 30.-a az utolsó napom a Four Seasons Hotel Park Lane-ben, és két napra rá már kezdem is építgetni az új karrieremet a South West Train-nél. Vasutas leszek, egész pontosan Rail Operator, ami gyakorlatilag állomási ügyfélszolgálati munkatárs, legalább is valahogy így hangzana szépen magyarul. MÁV-on nevelkedett magyaroknak ez furcsa lehet, mármint, hogy állomás, meg ügyfélszolgálat, hiszen ott jobbára jó, ha a jegypénztárban vagy az információban van valaki, aki tud (és hajlandó) segíteni. Itt viszont az utas az első, verseny van, egy-egy üzemeltetési koncessziót 7-10 évre kapnak meg a vasúttársaságok, a teljesítményüket, így az utaselégedettséget is folyamatosan mérik, és ha az elvárt szint alatt maradnak milliós (fontban) nagyságrendű büntetésekre számíthatnak, illetve ki is zárhatják őket a pályázók közül a következő közbeszerzési eljáráson, amikor odaítélik az üzemeltetési jogot. Ilyen verseny szituációban érthető, hogy minden társaság elégedett utasokat akar, mosolygós, segítőkész alkalmazottakat az állomásokon, peronokon, nem pedig monopolhelyzetét kihasználva tojik az egészre, mondván, "ha utazni akar a paraszt, akkor kussoljon, mi voltunk vagyunk, leszünk, más választása nincsen."
Az új munkahelyem, Clapham Junction vasútállomás.
Persze a dolog nem ennyire egyszerű, hosszas oldalakat tudnék még teleírni a brit vasút működéséről, a privatizált vasút előnyeiről és hátrányairól, de ez a blog nem erről szól, hanem kirándulásokról. Azokból pedig akadt bőven, hála a kitűnő időjárásnak. Még tavasszal voltam egy vonatos kiruccanáson (érthető módon páromnak egy Class 156-os DMU (Diesel Multiple Unit, dízel meghajtású motorvonat) vagy egy váltókörzet nem akkora élmény, mint nekem, így ő ezt kihagyta). Erről nem fogok bejegyzést írni, egyrészt mert tudom, nem mindenkit érdekel a Liverpool-Manchester vonal története, másrészt, mert az anyagból megjelent egy cikk az egyik online közlekedési magazinban, így aki kíváncsi rá, ott elolvashatja. Kedvesemmel is sok helyre eljutottunk, megnéztünk néhány kastélyt, illetve húgom is itt volt a barátjával, velők pedig Londont jártuk be. Alig egy hónapja pedig én jártam Magyarországon. Van tehát mit bepótolnom, és mindjárt neki is látok. Előtte azonban rövid szünet, mert Lordot (a Labrador álcába bújt zabagép) leviszem sétálni.
