Rochester

A nyár folyamán húgom és a barátja látogattak meg minket, és húgom egyik kívánsága volt, hogy menjünk el egy tipikus angol várba is. Bodiamnál kicsit közelebbi célpontot kerestem, így esett a választás Rochesterre. A városka Londontól keletre található, legegyszerűbben vonattal közelíthető meg. London Victoria pályaudvarról 45-60 perc az út, a jegy 16,60 fontba került egy főnek, oda-vissza. Bodiammal ellentétben ez a város központjában található, az állomásról gyalog 10-15 perc alatt lehet megközelíteni. Végig szépen ki van táblázva, így nehéz eltéveszteni az irányt.

A kastélynak tágas udvara van, a körülötte épített fal ugyan hiányos, de vonalvezetése jól kivehető. Mi elsőként az épülettől legtávolabb eső, észak-nyugati bástyához mentünk. Ennek a funkciója rögtön világossá válik, amint lepillantunk róla. Rochester a Medway folyó partján fekszik, ami itt, közel a torkolathoz, 2-300 méteres szélességet is elér. A római időktől kezdve állandó átkelő volt itt a folyón, a kastély és az azt körülvevő erődítés pedig az átkelő ellenőrzésére létesült. Az észak-nyugati bástyáról ma is kitűnő rálátás nyílik a hidra, illetve hidakra, mert a közúti átkelő mellett ma egy vasúti híd is van. Rövid nézelődés után a fal mentén elindultunk, hogy a várkastélyt is felfedezzük. A belépőt a bejáratnál lehet megváltani, felnőtteknek £5,80, gyermekeknek £3,70, English Heritage tagoknak ingyenes. Maga a kastély, akárcsak Bodiam, romos állapotban maradt fenn, csak a főfalak állnak. Ez egy kicsit díszesebb kialakítású, a két épület között mintegy 300 év korkülönbség van, és ez meglátszik az építészeti stíluson. Körbejártuk az épületet, minden teremben rajzokkal szemléltették, hogyan nézett ki fénykorában, és rövid leírás is volt, mi volt az egyes helységek funkciója. Természetesen most is felmentünk a legmagasabb szintre, ahonnan kitűnő kilátás nyílt a szomszédos katedrálisra, Rochesterre és a környékre. Szerencsénkre szép napsütéses idő volt.

 Rochester kastélya

 Az átkelő, melynek őrzésére a kastély épült a 11. században.

 Mára csak a főfalak maradtak meg, de még így is számos érdekességet rejt a vár.

 Kilátás a tetőről.

 A kastély szomszédságában álló katedrális.

Szép, napsütés idő volt.

Húgomnak elmondása szerint nagyon tetszett a várkastély, és én sem csalódtam. Nehéz összehasonlítani Bodiammal, én ezt mondom, egyszer mindkettőt érdemes megnézni, de Rochester egyértelműen jobban megközelíthető Londonból.

A kastélytól lesétáltunk a folyópartra, majd a belváros felé vettük az irányt. Azaz majdnem, előbb tettünk egy kis kitérőt. Mint említettem a közúti híd mellett van egy vasúti is. Gondoltam, milyen jó lenne pár fényképet csinálni egy vonatról itt. A baj csak az volt, hogy a vasúti híd egy gerinclemezes, alsó pályás híd, aminek a pályateste egy magasságban van a vele párhuzamos közúti híd pályatestével. Lefordítva, a híd oldala tömör acél, amitől a szomszédos közúti hídról nem látszanak a vonatok. Azt rögtön láttam, hogy magán a hídon  áthaladó vonatot nem tudok fényképezni, de a hídfőnél elcsíphetek egy a hídra épen feljáró szerelvényt. Ehhez csak a híd korlátjára kellett felállnom. Képzelhetitek a képet, amint állok a hídkorláton kezemben fényképezőgéppel, várom a vonatot, húgom és a párja pedig várnak lent a járdán. Azon izgultam, hogy jöjjön már egy vonat, mert ha valaki azt hiszi ugrani akarok, és kihívja a rendőröket, tuti nem úszom meg bírság nélkül. Szerencsére a vonat jött, a fénykép elkészült, mi pedig végre elindulhattunk felfedezni Rochestert. 

 A kastély a folyópartról nézve.

Végül sikerült lefotózni egy vonatot, sajnos a gerinclemez még így is kitakarta egy kicsit.

Végigsétáltunk a főutcán, ami nagyon hangulatos, helyenként sétálóutcává alakították. Út közben betértünk egy kocsmába, megittunk egy-egy pint sört, aztán folytattuk utunkat. Éppen elhagytuk a belvárost, amikor húgom szólt, hogy ő éhes, jó lenne enni valahol valamit. Az ő ötlete az volt, hogy menjünk vissza a főutcán, és majd beülünk valahova. Én nagy okosan mondtam, á ne menjünk vissza ugyanarra, meg egyébként is az messze van, legalább fél óra gyalog, menjünk le a kikötőbe, itt kell lennie nem messze, ott biztosan van valami étterem. Sajnos hallgattak rám. Az eredmény, egy óra gyaloglás után megérkeztünk a kikötőbe, ahol találtunk egy darab éttermet, ami zárva volt. Útközben találtunk egy darab fogadót, ami szintén zárva volt. Így végül felszálltunk egy buszra, ami visszavitt minket a főutcához, ahova eredetileg húgom javasolta , hogy menjünk, és ahova így nagyjából egy órával tartott tovább az út, mint a fél óra, amit én soknak tartottam. :)

Rochester főutcája.

 Útban a kikötő felé,

majd buszozás vissza a belvárosba.

Végül egy pubban megebédeltünk. A sok gyaloglásban elfáradtunk, ezért úgy döntöttünk, ennyi elég is volt aznapra. Kora estére érkeztünk meg Victoria pályaudvarra.

Kasélyok - Bodiam

Bár nem a Loire völgyében vagyunk, kastélyokból azért jutott ide is. Igaz, amiket mi megnéztünk a nyáron, azok nem száz szobás paloták, hanem kisebb erősségek, kettő közülük romos állapotban. Ugyan egyikben sem laknék szívesen, mert meglehetősen huzatosak, de kirándulóhelynek tökéletesek voltak.

Egy tavaszi napon London Victoria pályaudvar felé vettük az irányt a reggeli napsütésben. Innen indult a vonatunk Hastingsbe, ahol buszra szálltunk. Ez a kastély egy kis település külterületén található. Több módon is megközelíthető Londonból, ahogy mi mentünk az nem a legrövidebb, de mindenképpen a legköltséghatékonyabb megoldás. A buszok Hastings vasútállomásról indulnak, ahova Londonból Victoria, Charing Cross vagy London Bridge pályaudvarokról juthatunk el közvetlenül. A vonatjegy ára oda-vissza egy főre, csúcsidőn kívül 30-35 font között volt, attól függően, honnan indul a vonat, az út 1,5-2 óra. A buszok Hastingsből a vasútállomás elöl indulnak. A 349-es busszal kell menni, ami jó fél órás út után a kastély bejáratánál tesz le, viszont a buszok csak 2 óránként indulnak (vasárnap 3 óránként), így érdemes olyan vonatot választani,a mihez van csatlakozás. Az utolsó busz 17:53-kor indul a kastélytól (vasárnap 17:01), ezt vegyük figyelembe! Egy menettérti buszjegy ára 3 font körül volt. Hastings nem a legközelebbi vasútállomás, Robertsbridge jóval közelebb van, innen azonban nincs buszközlekedés a kastélyhoz. Az állomástól 5 mérföldes sétával érhető el Bodiam, vagy taxival lehet eljutni oda, de ezt előre le kell foglalni, mert Robertsbridge egy kis falu, nincs taxiállomása. Ide Charing Cross-ról vagy London Bridge-ről vannak közvetlen vonatok. A harmadik lehetőség még körülményesebb, de kétség kívül nagyon stílusos. Létezik egy gőzvontatású, az országos hálózattól független kisvasút. Ennek egyik végállomása a kastélytól néhány száz méterre van.A vonatra Tenterdenben lehet felszállni, ide Ashfordból busszal lehet eljutni. Ashfordnak nagyon jó összeköttetése van vasúton Londonnal, Victoria, Charing Cross, London Bridge és St.Pancras International pályaudvarokról egyaránt van közvetlen összeköttetés. Innen már nehezebb összehangolni a járatok indulását, különösen a kisvasút szezonális menetrendje miatt.

Hastings; Az autóbusz a vasútállomás előtti térről indul .

A Kent és East Sussex vasútvonal, egy az országos hálózattól független műemlékvasút végállomása a kastély közelében.

Magát a kastélyt már a buszról meg lehet pillantani, ha a jobb oldalra ülünk. Az épület tipikus középkori várra emlékeztet. Kis tavacska és egy liget veszi körül. Mi először kívülről jártuk körbe. Rengeteg kacsa és egyéb vízimadár él itt, a tóban pedig halak úszkálnak. A kastély északi oldalán, egy különálló épületben lehet megvenni a belépőt, ami fejenként £7.40 felnőtteknek és £3,70 gyermekeknek, National Trust tagoknak pedig ingyenes. Ezen az oldalon van az egyetlen éppen maradt bejárat is, bár már ehhez is új hidat építettek. A kapun belépve a várudvarban találjuk magunkat, innen indulhatunk felfedezni az épületet, illetve ami maradt belőle. Berendezve nincsenek a helyiségek, csak csupasz falak állnak, de kapunk egy részletes tájékoztatást, melyik szoba mire szolgált a várkastély fénykorában. Rögtön az elején van egy makett is a bemutatja, hogy nézett ki egykor az épület, illetve végignézhetünk egy filmet a hely történetéről. Bodiamot egy angol lovag építtette a 14. században, aki a 100 éves háborúban vitézkedett, és a királytól elismerésül megkapta ezt a birtokot. A vár nem csak rezidenciának, hanem erődítménynek is épült, abban az időben, amikor egy francia megszállás nagyon is lehetséges veszély volt. Ez azonban végül soha nem történt meg, a várkastély pedig megmaradt a lovagkori angol erődépítés egyik tipikus példájaként. A termeken és csigalépcsőkön végigsétálva végül feljutottunk a sarokbástyák tetejére, ahonnan szép kilátás nyílik a környékre. Kora délután volt, amikor kiléptünk a kastély kapuján. Mivel már éhesek voltunk, egy rögtönzött piknik keretében elfogyasztottuk a magunkkal hozott ételt, majd élveztük egy kicsit a napsütést. Kifelé még megálltunk egy érdekes építménynél, ami a vár előtt található. Én először szivattyúháznak vagy más vízügyi létesítménynek gondoltam, de közelebbről megnézve, kiderült, hogy egy bunker. A második világháború idején építették, amikor Anglia megszállása megint valós veszély volt. Akárcsak 600 évvel korábban, az invázió elmaradt, és a hasonló bunkereket a legtöbb helyen elbontották, itt azonban megőrizték a vár mellett, ami egy másik korban, de ugyanabból a célból épült; elhárítani egy ellenséges inváziót.

A kastélyt már az útról lehet látni.

 Abban az épületben lehet megvenni a belépőjegyeket.

 A Bodiam Castle bejárata.

 Az épület romos állapotban maradt meg.

 Kedvesemmel a folyosók labirintusában. (Na jó, egyáltalán nem volt labirintus, sőt, nagyon is szimmetrikus, szabályos épületről van szó.)

 Csigalépcsők vezetnek fel a bástyákra.

 Föntről pedig jó kilátás nyílik a környékre. Jellemző kép; a tóban és környékén kacsák mindenhol. Ezek tényleg világuralomra törnek. :)

 Délután a vár mellett piknikeztünk.

 Először vízügyi létesítménynek gondoltam,

 de kiderült, hogy II. vh.-s bunker.

Végül az utolsó lehetséges buszjárattal Hastings felé indultunk. Az állomáson pont annyi időnk volt, hogy vegyünk egy kis nasit meg innivalót az útra, és már indult is a vonatunk Londonba.

"This is the Southern service the London Victoria" - Vonatunk, amivel London Victoriara mentünk.