Ez a poszt is az idei nyár emelékeit idézi. Kastélyokból jutott erre az évre bőven, ma két királyi rezidenciáról fogok írni, az egyik ma is Őfelsége otthona, a másik pedig az évszázadokkal ez előtt élt uralkodók lakhelye volt.
Hampton Court Palota a város délnyugati részén található, a hozzá legközelebb eső állomás, Hampton Court a londoni 6. közlekedési zónában található, ahová fél óránként indulnak vonatok London Waterloo állomásról. Az utazás kicsivel több mint fél órát vesz igénybe, a palota pedig az állmoás közelében található, csak egy hídon kell átsétállni az itt már meglehetősen keskeny Temze felett. A palotát a 16. században építették a korra jelemző Tudor stílusban. Később bizonyos részeit átalakították, így az épületen ma barokk stílusjegyek is felfedezhetőek. Leghíresebb lakója VIII. Henrik király volt, az ő uralkodása alatt vált Hampton Court királyi rezidenciává. Az őt követő uralkodók közül is többen választották ezt a helyet elsődleges otthonuknak, így ma a palotában több korból láthatunk kiállításokat. Végül a 18. században az Egyesült Királyság létrejötte után vesztette el a funkcióját a palota és nyílt meg a nagyközönség számára a 19. században.
Hapton Court, az előudvar
A főkapu
A kapun belépve az épület együttes előtti udvarba jutunk. A jegypénztár a bal oldalon van. Hampton Court felkapott turistalátványosság, ezért a nyári időszakban, különösen hétvégenként, számíthatunk némi sorban állásra. Én körülbelül 20 percet vártam. A belépőjegy ára £18.20 felnőtteknek, £9.10 16 év alatti gyermekeknek. A teljes palota és a kertek megtekintésére legalább 3-4 óra kell, nem számolva egy esetleges kávészünetet. A főbejárat egy belső udvarba vezet, ennek egy kis része felújítás miatt le volt zárva ott jártunkkor. Innen VIII. Henrik apartmanjaiba vezet a lépcső, megtekinthetjük az egykori uralkodó személyes lakrészét eredeti állapotában berendezve. Ugyancsak ebből az udvarból juthatunk el a nőfaló király korabeli konyhába és borospincébe is. A következő kapuboltozaton áthaladva újabb belső udvarba jutunk, innen nyílik egy, még mindig VIII. Henrikkel foglalkozó, kisebb kiállítás, amely az egykori uralkodó ifjúkorát mutatja be. Ezt jó 150 éves ugrás követi, a következő épületszárnyban III. Vilmos király lakosztályát járhatjuk körbe, aki szintén Hampton Courtot tekintette elsődleges rezidenciájának. Az udvart a palota belseje felé lezáró kapuboltozatból nyílik a lépcső, amely a Györgyök lakószárnyába vezet, ők voltak az utolsó uralkodók, akik itt laktak. A kiállítást végigjárva egy újabb belső udvarba jutunk, ennek a közepén egy nagy szökőkút áll. Innen még eljuthatunk a csokoládékonyhába, ahol a György korabeli csokoládé készítéssel ismerkedhetünk. Végül, ebből az udvarból juthatunk ki a palotakertekbe. A gyönyörűen gondozott virágoskerteken, a formára nyírt sövényeken és több száz éves fákon túl egyéb érdekességeket is tartogat a hely. Interaktív módon korbaeli öltözetekkel, játékokkal, parlamenti ülésekkel ismerkedhetünk. Interaktív, mert a ruhákba például be is lehet öltözni, illetve egy lovaskocsin körbe lehet kocsikázni a kertet. Mindkettőnknek nagyon tetszettek a látottak, azt viszont mindenkinek javaslom, hogy Hampton Court-ra szánjon egy egész napot. Mindentt végigjárni egyhuzamban elég fárasztó, nem csak fizikailag, mentálisan is, ezért érdemes egy vagy két pihenőt beiktatni a túrába. Mi is leültünk egy kávéra és egy muffinra. A palota után még sétáltunk egyet a Temze parton, a kerítés mellett elindulva elsétáltunk a Kingston hídig, ezen átkelve Kingston állomáshoz jutottnk, ahonnan 15 percenként indulnak vonatok London Waterloo-ra.
A kápolna gazdagon díszített mennyezete
VIII. Henrik portréja
Szalvétadíszek a György kora beli kiállításon
Palotakert
Az elmaradhatatlan szökőkút a palotakertben
Windsor kastélya jelentősen különbözik Hampton Court-tól, nem csak megjelenésében, hanem abban is, hogy ez egy ma is működő királyi rezidencia, II. Erzsébet a Húsvét hónapjában, a Royal Ascot hetén és több hétvégén is ott lakik. A kastély Windsorban található, ide Londonból vonattal két útvonalon lehet eljutni. Az egyik a First Great Western járatával London Paddington állomásról Slough-ig, ahonnan ingavonat jár Windsor&Eton Central állomásra. A másik London Waterloo-ról közvetlen járat Windsor&Eton Riverside állomásra. Előbbi út körülbelül 40 perc átszállást is beleértve és egy menettérti, csúcsidőn kívüli jegy egy felnőttnek £10.20, utóbbi 53 perces utazást jelent, a fenti jegy pedig £11.50 ezen az útvonalon. Mindkét állomás sétatávolságra van a kastélytól. Mi az utóbbi útvonalat választottuk, mert a Waterloo-ról induló vonat megáll Clapham Junction-ön, ami nekünk ugye egyszerűbb volt, mint Paddingtonig metrózni.
Édesanyám, háttérben a Temzével és Windsor kastélyával
Windsor más építészeti stílust képvisel, mint Hampton Court
Természetesen nyáron itt is sok a látogató, mi körülbelül fél órát álltunk sorban, mire megváltottuk a belépőt. A standard belépő £18.50 felnőtteknek, £11.00 17 év alattiaknak, de pár fonttal többért lehet olyat is venni amiben egy speciális, idegenvezetővel végigjárt túra is benne van. Ebből két féle van, az egyik a kastély központi tornyának meghódítása, a torony tetejéről a környék panorámájában lehet gyönyörködni. A másik túra a konyhába enged betekintést, abba a konyhába, ahol a kastélyban megrendezett díszétkezések fogásai készülnek. Mi ez utóbbit választottuk.
A belépés előtt biztonsági ellenőrzésen kell átmenni, ami érthető. A kastély belső udvarában minden egyértelműen ki van táblázva, és több helyen találkozhatunk az udvartratás embereivel, akik szívesen segítenek tájékozódni a turistáknak. Mi elsőként a St. George kápolnát tekintettük meg. Az épület a gótikus építészet egyik legszebb példája Angliában és több uralkodót is itt helyeztek örök nyugalomra. Kicsit olyan érzésem volt, hogy VIII. Henrik üldöz minket, mert ő is itt nyukszik. Komolyan, bármerre megyünk, valamilyen vonatkozásban találkozunk vele. Napközben folyamatosan változott az idő, néha elkezdett csöpörögni az eső, máskor kisütött a nap, így néha bemenekültünk egy-egy ajándékboltba. A kastély látogatható részét még nem akartuk elkezdeni bejárni, mert a konyha túra időpontja adott volt, és addig már nem lett volna időnk megnézni az egészet.
Délután 3 órakor indult a túra az Engine Courttól, előtte 15 perccel kellett ott lenni. Ruhatár van, a kabátokat, táskákat le lehet adni, majd idegenvezető viszi körbe a csoportot. Memutatják hol fogadják a vendégeket mielőtt a rendezvényterembe kísérik őket. Egy-egy komolyabb rendezvényen annyi személyzet dolgozik, hogy nekik is külön termben kell rendezvényasztalt felállítani, hogy enni tudjanak az este folyamán. Majd belépünk a kulisszák mögé, a konyha folyosón több száz éves falak között haladunk amelyek modern, hőmérséklet és páratartalom szabályozott raktárakat, hűtőkamrákat és borospincét rejtenek. Nekem ez ismerős terep volt, hiszen éveken át dolgoztam luxusszállodákban, csak az élet hiányzott belőle. Ezeket a túrákat csak akkor szervezik, amikor a konyhát nem használják, ami érthető. Ha Őfelsége a kastélyban van, neki egy másik konyhában főznek, a személyes lakrészét rejtő szárnyban, ezt a konyhát csak rendezvények alkalmával használják. A túra csúcspontja maga a nagy konyha, ahol a falban még láthatjuk az egykori tűzhelyeket, kemencéket, ahol régen készültek az ételek. Mára ezek átadták a helyüket a gáz- és elektromos üzemű berendezéseknek, a kéménykűrtőkben pedig az elszívó rendszer vezetékei kaptak helyet, de ez a helyiség ma is ugyanaz ami 750 éve mindig, a királyi lakomák elkészítésének szentélye. Ezzel egyébként az ország legrégebb óta folyamtosan működő konyhája. Édesanyám eleinte azt hitte, ez nem is üzemelő konyha, mert ugyan a konyhai gépek ott voltak, de egyetlen árva lábos vagy merőkanál sem volt benne. Ennek is megtudtuk az okát, az udvartartás szakácsai saját eszközökkel dolgoznak, amelyek hozzájuk tartoznak, mint orvoshoz a táskája, és amerre mennek, arra viszik magukkal.
Windsor fő attrakciója, ha lehet ilyenről beszélni, a kastély főépületének látohatgató része, az úgy nevezett State Apartments. Ezek nagyon gazdagon díszített és berendezett szobák. Láthatjuk Őfelsége dolgozószobáját, pihenőjét, a helyiségeket ahol a hivatalos fogadásokat tartja, vagy ahol a lovaggá ütési ceremónia történik és természetesen bejárhatjuk a St. George's Hall-t, a kastély legnagyobb rendezvénytermét, ahol egyszerre több mint 160 ember ülheti körül az asztalt. A State Apartments-hez egyébként a North Terrace-ról lehet bejutni, ahonnan szép kilátás nyílik Windsor egy részére és a Temzére. A másik kiállításhoz is itt van a bejárat, ez Mária királyné babaházát mutatja be, amelyet 1924-ben kapott, és amely a legnagyobb valaha készült babaház az egész világon. Egy arisztokrata kúria 1:12 arányú másolata. Ha mindkét kiállítást meg szeretnénk tekinteni, ezzel érdemes kezdeni, mert innen nincs kijárat, az út egyenesen a State Apartments-be vezet. Persze mi forditva csináltuk, úgyhogy megértük az egyik őrt, hogy engedjen ki minket a hátsó ajtón.
A város látképe a kastély északi teraszáról
A Királyi Testőrség örzi a Windsor kastélyt, ép úgy, mint a Buckingham Palotát
Őfelsége nem volt otthon látogatásunkkor (A központi tornyon az uralkodó jelenlétében az uralkodóház zászlaja lobog, távol létében a brit nemzeti lobogó)
Windsor kastélya szintén egész napos program, ha valalki mindent szeretne nyugodtan, alaposan körbejárni. Annyira nem tömény, mint Hampton Court, de azért akad látnivaló bőven itt is. A kastély a városközpontban van, a főutcán számos étterem, kávézó, pub található, mi is betértünk egybe, ahol megebédeltünk. Édesanyám itt ismerkedett meg a nachos-szal és a guacamole-val, ami egyik kedvencévé vált. Igaz az étlapon előételként szerepelt, de ő jóllakott volna vele, ha az egészet megeszi. Akinek még van energiája, átkelhet a gyalogos hídon Eton-ba és végigsétálhat a városka főutcáján, hangulatos hely, régi épületekkel, melyek közül nem egy műemléki védettséget élvez.
Az ebbena posztban lévő fényképeket édesanyám készítette, kivéve azt, amelyiken rajta van. A következő posztban közzétett Oxfordban készült képekért is őt illeti meg köszönet.
