Oxford és Winchester

Két angol történelmi városról szól a mai poszt mielőtt a Csatorna túlpartjára eveznénk és a Párizsi nyaralásunk történetét mesélném el. Mindkettő neve ismert szerte a nagyvilágban, míg Oxfordnak egyeteme adja a hírnevet, addig Winchesternek katedrálisa, habár mindkét város rendelkezik mindkét intézménnyel.

Oxfordba még a nyáron jutottam el édesanyámmal. Vonattal mentünk, Londonból Paddington állomásról indulnak a járatok, az utazás a leggyorsabb vonatokkal néhány perccel egy óra alatt van, a jegy egy felnőttnek, oda-vissza, csúcsidőn kívül £24.20. Persze ezúttal is mehettünk volna Clapham Junction-ről Readingig és átszállhattunk volna ott egy Oxfordba tartó vonatra, de kiváncsi voltam, édesanyámnak hogy tetszene a MÁV 120 km/h-s csúcssebessége után 125 mérföld per órával (nagyjából 200 km/h) vonatozni. Odafelé nem volt szerencsénk, a kiállított vonat egy Voyager volt, de hazafelé sikerült megtapasztalnia milyen egy HST-n utazni, és tetszett neki. Szóval legközelebb továbblépünk, a következő szint a TGV. :)

 Egyetemi park

A Cherwell folyó jelüli ki a park keleti határát

Oxford vasútállomása a belvárostól sétatávolságra van. A város lakossága az agglomerációt is beleértve nagyjából 170 000 fő, a történelmi belvárost kiterjedt kertvárosok veszik körbe. A belvárosban az angol történelem legkorábbi időszakáról származó épületeket is találunk. Az utcaszerkezet kissé zegzugos, de a belváros számos pontján vannak térképek, így könnyű tájékozódni. A városmagban az utcák helyenként meglehetősen szűkösek, főleg ott, ahol nem alakítottak ki sétlóutcákat, így a gyalogos- és a gépjárműforgalomnak osztoznia kell a szűk keresztmetszeten. A tömegre fel kell készülni, Oxford nem csak a térség központja, évente 9 millió turista is ellátogat ide. Mi észak felé kezdtük a sétát, a zajos főútról az egyetemi parkba menekültünk. A város a felsőoktatásáról ismert leginkább, az Oxfordi Egyetem a legrégibb ilyen intézmény az angol anyanyelvű világban.Gyakorlatilag az egész belvárosban megtalálható, az egyetem nem egy hatalmas épületegyüttesben található, mint pl. a BME, hanem az egyes karok és tanszékek, kollégiumok és laboratóriumok több tuactnyi épületben leltek otthonra. Ezek némelyike 800 éves, mások talán 8 éve sem állnak. Szóval aki keresi a nagy tágas teret a monumentális Oxfordi Egyetemmel, az csalódni fog. Vannak ikonikus épületek, mint a Shedonian Theatre vagy a Balliol College épülete, de az egyetmenk nincs hagyományos értelemben vett központi épülete.
A sétálóutcában egyetemisták szólítottak meg, felajnálották, hogy részt vehetünk egy túrán az egyetem falai között, idegenvezetéssel. Biztosan érdekes lett volna, de visszautasítottuk, részben mert édesanyám úgysem értette volna amit mondanak, részben pedig azért mert inkább magunknak szerettük volna felfedezni a várost. Hiszen volt még mit megnéznünk, pl. a norman stílusú katedrális, amely sokáig Anglia legkisebb katedrálisa volt, az utcai előadóművészek a Cornmarket streeten és a kastély. Utóbbi egyébként kicsit sem emlékezetet kastélyra, az épületeket mind felújították, az udvar nyitott és éttermeknek, bároknak ad helyet. Lesétáltunk néhány mérföldet, mire körbejártuk a belvárost, így kissé fáradtan vettük az irányt a vasútállomás felé

 Oxford belvárosi utcáinak egyike

 Sheldonian Theatre, az Oxfordi Egyetem egyik ikonikus épülete

 Új,...

... es régi épületek egyaránt szolgálják a híres intézmény diákjait

Winchesterbe párommal kirándultunk egy őszi napon. Hirtelen jött ötlet volt, mindketten szabadnaposak voltunk és szép idő igérkezett aznapra, úgyhogy nem akartunk otthon ülni. Természetesen ide is vonattal lehet a leggyorsabban eljutni, London Waterloo-ról körülbelül egy óra az út, egy menettérti jegy pedig £33,50 egy felnőttnek, csúcsidőn kívül. A város vasútállomása meglepően egyszerű és egy álmos kisvárost sejtet. Pedig Winchester valaha Anglia fővárosa volt amíg London át nem vette ezt a szerepet a 11. századtól. A város ma is Hampshire megyeszékhelye, holott 40 000 fős lakosságával az első tízben sincs a városok rangsorában a megyében.

Az állomástól a belváros rövid sétával elérhető, az első érdekesség, amivel találkozunk a winchesteri kastély. A századok folyamán a kastély bele integrálódott a városba, a falak mára eltüntek, az épületek nagy része is átalakult és a helyi bíróságok leltek otthonra bennük. Csak a Great Hall maradt meg eredeti formájában. Valaha ebben a teremben folyt az udvari élet, itt található a híres Kerekasztal is, melyet a legenda Arthur királyhoz és a Kerekasztal Lovagjaihoz kapcsol. A valóságban az asztal jó 600 évvel a legendás király uralkodása után készült. A nagyteremhez egy kis kert kapcsolódik, ezen keresztül is ki lehet jutni az utcára, ekkor a katonai múzeumhoz jutunk, amelyet egy néhai laktanyában rendeztek be. Winchesternek komoly hagyományai vannak a katonai életben, a hadsereg egyik kiképzőtábora ma is a várostól néhány mérföldre található.

Kastélyudvar

 A Great Hall és a híres kerekasztal

Mi tovább indultunk a város főutcáján, ami egy részén tágas sétálóutca, tele üzletekkel, kávézókkal, pubokkal. Nyugat felé haladva hamarosan feltüntek a katedrális tornyai. Winchester a kereszténység kezdete óta vallási központ, a ma álló katedrálist a 11. században építették, egyike a legnagyobbaknak az országban. Alapanyaga mészkő, ami feltűnő fehér színt kölcsönöz a falainak, habár ez az én fényképemen annyira nem látszik, az épület belső tere pedig hatalmas méreteivel nyűgözi le a látogatókat. A kastély elött egy kis parkban lehet megpihenni, mi ekkor már elég éhesek voltunk, ezért inkább úgy döntöttünk majd a egy pub-ban pihenjük ki a nap fáradalmait. Miután jól laktunk, a vasútállomás felé vettük az irányt, és nem sokkal később már a vonaton ültünk.

A város hangulatos főutcája 

 A katedrális