Highclere Castle

Július utolsó heteiben szabadságon voltam, édesanyám látogatott meg minket és igyekeztünk kihasználni az időt, hogy minnél több helyet, érdekességet láthasson. Néha talán túlságosan ki is használtuk, a végégre eléggé elfáradt szegénykém, de nem panaszkodott egyszer sem, pedig a két hetes program még egy fiatalabb szervezetnek is megterhelő volt. :)

Sok olyan helyre is elmentünk, például Dover vagy a Holland Park, amelyekről már írtam itt a blogon, de akadt közöttük olyan is, ahol még én is most jártam először, ezeket a helyeket fogom most bemutatni. Elsőként egy videéki kastélyról írok, melynek különlegessége, hogy a Downton Abbey című televíziós sorozat egyik forgatási helyszíne. Édesanyám nagy rajongója a sorozatnak, és amikor beszéltünk róla, hogy mit szeretne majd megnézni amikor itt lesz, ez is felkerült a listára. Mivel a kastély magántulajdon és lakott, ezért a látogatására szigorú szabályok vonatkoznak, amikor először néztem, akkor például csak előre váltott jeggyel lehetett bemenni, és mivel minden napra csal limitált számú jegyet adtak el, ezért erre az évre már mind elkelt. Aztán néhány nappal anyukám érkezése előtt újra megnéztem a honlapot, hátha már lehet jegyet venni a következő évre, és láss csodát, a gróf úgy döntött, hogy ugyan limitált számú látogatót, de előzetes foglalás nélkül, helyszínen váltott belépővel is beengednek.

Hyde Park, ezen a felén két éve nem jártunk

Így reggel viszonylag korán indultunk, hogy a 10 órás nyitás előtt odaérjünk. A kastély Newbury városától  nem messze található egy tekintélyes birtok közepén. Ugyan nincs messze a településtől, de tömegközlekedéssel elég körülményes megközelíteni a városból, így a legegyszerűbb, ha a vasútállomástól taxival megy az ember. Az út ára 14-17 font, taxiórás rendszer működik, így a forgalomtól is függ a végösszeg. Az állomás előtt több autó is áll, de Maggie-t bátran merem ajánlani mindenkinek, nagyon kedves, beszédes angol hölgy, aki jól is vezet. Newbury-be Londonból vonattal a legegyszerűbb eljutni, London Paddingtonról óránként indul gyorsvonat amely megáll ott, a jegy ára egy főnek oda-vissza útra, csúcsidőn kívül £23.10. A menetidő 55 perc. Mi egy másik útvonalat választottunk, mivel Paddington kicsit messze esik a lakásunktól, Clapham Junction ellenben sétatávolságra van, így mi innen mentünk vonattal Readingig, ahol átszáálltunk egy Newbury-be tartó személyvonatra. Így ugyan az utazás kicsit hosszabb volt, de ha el kellett volna metrózni Paddington-ig, akkor összességében ugyanott lettünk volna, így legalább megúsztuk a reggeli csúcsforgalmat a Circle line-on.

Readingben csak perceink voltak az átszállásra, de sikerült elérnünk a csatlakozást, így elég korán megérkeztünk a kastélyhoz, ami megelepetésünkre már nyitva volt. A belépőjegy 20 fontba kerül felnőtteknek, 12,50 gyermekeknek 16 éves korig. Ha valaki nem akar mindent megnézni, vannak kedvezményes jegyek is, erről büvebb információ a Highclere Castle oldalán található. Highclere a 18. század óta a Carnarvon család birtoka, a ma is álló kastély építését a harmadik gróf idején, 1838-ban kezdték meg, így az épület a viktoriánus kor stílus jegyeit hordozza magán. Az első világháború idején a kastély kórházként működött, frontról hazatérő sebesült katonákat szállásoltak és láttak el a falai között. Ma Lord és Lady Carnarvon az év nagy részében a kastélyban él, a nyári időszakra, amikor a kastély kapuit megnyitják a nagyközönség előtt azonban kiköltöznek. A 8. gróf erdeti szakmája informatikus, ideje nagy részét azonban a birtok igazgatása köti le, a grófné pedig történész, akinek már két könyve is megjelent a kastély korábbi grófnéjinek életéről.  

Higclere Castle

Az épületben a Downtown Abbey rajongói több ismerős helyiséget is felfedezhetnek, bár édesanyám szerint némelyiket elég nehéz azonosítani. (Én egy percet sem láttam a sorozatból, úgyhogy ezt én nem tudom megítélni). Mint megtudtuk, ennek oka, hogy a forgatások alatt sok bútort átmozgatnak, így a filmen az egyes szobák máskép néznek ki, mint akkor, amikor a kastély a látogatók előtt van nyitva. Az egyes szobák gazdag, aprólékos díszítettsége, a művészien megmunkált bútorok egy teljes más világba visznek minket, szinte hihetetlen, hogy ezekben a szobákban egy modern család éli mindennapjait. Pedig a földszinti helyiségekben több fénykép is árulkodik erről, a gróf családtagjai mellett a királyi család egyes tagjait is felfedezhetjük a fotókon, hiszen Lord Carnarvon Őfelsége keresztfia.

A kastélyban tett látogatás a lépcsőnél ér véget, amelyen a filmsorozatban a személyzet közlekedik. Kulisszatitok, hogy bár a filmben úgy tűnik, a lépcső egyenesen a "cselédszállásra" vezet, valójában a személyzeti részleg jelenteit innen bő száz kilométerre, az Ealingi Stúdióban veszik fel. A kastély ezen részén ugyanis a valóságban az egyiptomi kiállítás látható. Carnarvon 5. grófja a 20. század elején több expedíciót is vezetett a Királyok Völgyébe, Egyiptomba régész kollégája, Howard Carter segítségével. Több évnyi, jószerivel eredménytelen kutatás után a gróf már nem tudta tovább pénzelni az expedíciókat, így közölte kollégájával, hogy az 1922-es expedíció lesz az utolsó. Ebben az évben korábban indultak, a turistaszezon előtt, és teljesen új helyen kezdtek ásni. Az eredmény Tutankhamun fáraó sírjának felfedezése lett. A kiállítás a kutatások történetét meséli el, és számos leletet is tartalmaz amit a két egyiptológus hozott a felszínre, végül pedig a sírkamra rekonstrukcióját is megépítették eredeti formájában, ahogy a gróf és Mr. Carter megtalálták.

Kertek és...

 ...parkok a kastély körül

A katakombákból kilépve a naprényre az épület után annak környezetét is felfedeztük, bejártuk a kastély melletti kerteket és parkokat. Szépen gondozott virágoskertek, érdekes formákra nyírt sövény és több száz éves fák fogadják a látogatókat. Összeségében jó két órát biztosan kell szánni Highclerre, ha valaki mindent meg szeretne nézni. A kastélyból Newbury-be mentünk vissza, ahol még sétáltunk egy nagyot a városban. Hangulatos vidéki kis városka egy sétálóutcával a központban. Megebédeltünk egy pub-ban, édesanyám felfedezte a nachos-t, amit nagyon megkedvelt, és bár én előételnek rendeltem, neki elég is lett volna. A séta után próbáltunk eljutni a vasútállomásra, ami elég trükkösnek bizonyult, mert egy osztott pályás főút fut a vasútvonallal párhuzamosan, amin nem lehet akárhol átkelni. Így kicsit kovályogtunk, mert én makacskodtam, hogy nem kell megkérdezni, megtalálom én. Megtaláltam, igaz inkább utóbb mint előbb, ami nem is lett volna baj, ha szegény anyukámnak nem töri fel a lábát a cipő közben. Azért azt mondja, ezzel együtt is megérte.

 Newbury

Newbury

Bournemouth

Júliusra végre itt is beköszöntött a nyár, a hőmérséklet időnként a 30 fokot is megközelíti és a napsütés is gyakoribb mint az eső. Egy ilyen napon határoztuk el kedvesemmel, hogy ellátogatunk a tengerpartra, elvégre mégiscsak egy szigeten élünk, és idén még nem is láttuk a tengert. :) Ha már tengerpart, akkor legyen homokos, meg amúgy is délnyugat felé utazunk ingyen, köszönhetően a kedvezménynek, amit a vasúttársaság biztosít nekünk amelyiknél dolgozom. Így esett a választás a déli tengerpart egyik ismert üdülővárosára, Bournemuth-ra.

A vonat út Londonból nagyjából 2 óra, a South West Trains London Waterloo-ról indítja járatait, óránként egy vonat megáll Clapham Junction-ön is. Ezen kívül az ország északi nagyvárosaiból is vannak közvetlen vonatok naponta néhány alkalommal. A jegyár Londonból £50.80 egy főnek, oda-vissza, csúcsidőn kívül. Ha van lehetőség, érdemes elővételben jegyet venni, úgy akár 10-15 fontot is lehet spórolni. A vasútállomástól  mi busszal mentünk le a partra, az út talán 8-10 percig tartott a menettérti jegy pedig £2.20 volt, de a távolság nem rettenetes, akár le is lehet gyalogolni. A parthoz leérve jobbra érdemes elindulni, mert ugyan balra is folytatódik a strand, de ott nem sétány, hanem gépjárműforgalom számára is nyitott út vezet a part mentén.

 Érkezés a tengerpartra.

Bournemouth nem véletlenül híres üdülőváros, 7 mérfölnyi homokos tengerpartja van. Ez azért nagy szó, mert az Egyesült Királyságban a legtöbb tengerpart sziklás vagy kavicsos. A part mentén végig kiépített sétány fut végig. Természtesen nem hiányozhatnak a jégkrémárusok, büfék, éttermek sem. Mosdók viszonylag sűrűn vannak a strandon, a fentiek közötti helyet pedig a jellegzetes kis tengerparti bódék foglalják el. Ezeknek egy része magánkézben van, egy másik részét ki lehet bérelni hosszabb-rövidebb időre. Elsősorban a strandoláshoz szükséges kellékek tárolására szolgálnak, így a családnak nem kell minden alkalommal magával hoznia a napernyőt, nyugágyat, gumikacsát, stb. Illetve, ha pl. mindenki egyszerre megy úszni, az értékeket el lehet zárni. Még egy gázégő (palackos gáz) és áram is van bennük, így akár főzni is lehet, ha valakinek arra támad kedve. Akit részletesebben érdekel a dolog, itt utánanézhet. Nagyon sok brit strandra a nyári, jellemzően májustól szeptemberig terjedő időszakban, nem lehet kutyát bevinni. Mivel itt bőven van hely, a strandon kialakítottak egy partszakaszt ahová egész évben le lehet menni kutyákkal, és természtesen azon a szakaszon a tengerbe is belemehetnek. Fel is lelkesültünk ezen, reméljük még lesz idén jóidő és szabadnap ugyanabban az idősíkban, mert Lordot levinnénk, ő ugyanis még soha nem látta a tengert.

 Strand

Tengerparti bódé

A tengerpart fölé meredek, helyenként függőleges sziklafal magasodik, amit strandolás után meg kell mászni. Több feljárat is van, némelyik lépcsőkkel tarkított, mások akadálymentesek, szerpentin módjára kanyarognak felfelé. Adu ászként pedig ott van a két sikló, ezekért persze fizetni kell, egy út £1,50 fejenként. Mi ez utóbbi módját választottuk a falmászásnak. :)

 A sikló, amivel megmásztuk a sziklát.

A part után a várost is szerettük volna felfedezni, ezért elindultunk a hangualtos kis utcákon. Szinte mindegyikbe van egy vagy több kisebb, legfeljebb 20-25 szobás szálloda. Végül elérkeztünk egy forgalmasabb részre amiről joggal hittük azt, hogy a belváros. Úgy döntöttünk, hogy még sétálunk egy kicsit, és gyalog megyünk vissza a vasútállomásra, hátha közben találunk egy helyet, ahol megebédelhetünk. Egy helyen rossz irányba fordultunk, ezt persze csak kiadós gyaloglás után realizáltuk, ezért visszafelé inkább busszal mentünk az Idősek útján. Na jó, valójában Poole Road a neve, de mivel minden második ház egy idősek otthona rajta, én átkereszteltem. Kedvesemmel meg is állapítottuk, hogy nekünk a tökéletes utca lenne, az idősek nem randaríroznak részegen, nem szívnak füvet az ablakunk alatt, nem visítanak, nem ordibálnak, szóval a legjobb szomszédok. :)

Kilátás a fal tetejéről.

A busz, amelyikre felszálltunk nem ment a vasútállomásra, csak a közelébe. Mi azonban előbb leszálltunk, mint kellett volna, mert út közben megtaláltuk az igazi belvárost, ahol kaja fesztivál volt, mi meg úgyis éhesek voltunk. Sétáltunk még egy kicsit, ettünk, majd elindultunk a vasútállomás felé. Bournemouth zeg-zugos, kacskaringós utcaszerkezetét jól jellemzi, hogy kb. hatszor tévedtünk el, igaz most legalább néhány száz méter után mindig realizáltuk, hogy nem jó felé megyünk. Végül megérkeztünk az állomásra,  és a vonatunkra sem kellett túl sokat várni.

Összességében azt mondhatom, strandolásra tökéletes hely, de ennél többet ne várjon az ember Bournemouth-tól. A strandon kívül a helyi akvárium és a két szabadidős móló érdemel említést. Napozásra és fürdőzésre az egyik legjobb hely az országban, már annak, akit nem riaszt vissza a legfeljebb 17-18 fokos tenger. Ezzel együtt, akár egy több napos kirándulás bázisaként is elképzelhető, a városnak jó közlekedési kapcsolatai vannak a környéken pedig vannak érdekességek.