Júliusra végre itt is beköszöntött a nyár, a hőmérséklet időnként a 30 fokot is megközelíti és a napsütés is gyakoribb mint az eső. Egy ilyen napon határoztuk el kedvesemmel, hogy ellátogatunk a tengerpartra, elvégre mégiscsak egy szigeten élünk, és idén még nem is láttuk a tengert. :) Ha már tengerpart, akkor legyen homokos, meg amúgy is délnyugat felé utazunk ingyen, köszönhetően a kedvezménynek, amit a vasúttársaság biztosít nekünk amelyiknél dolgozom. Így esett a választás a déli tengerpart egyik ismert üdülővárosára, Bournemuth-ra.
A vonat út Londonból nagyjából 2 óra, a South West Trains London Waterloo-ról indítja járatait, óránként egy vonat megáll Clapham Junction-ön is. Ezen kívül az ország északi nagyvárosaiból is vannak közvetlen vonatok naponta néhány alkalommal. A jegyár Londonból £50.80 egy főnek, oda-vissza, csúcsidőn kívül. Ha van lehetőség, érdemes elővételben jegyet venni, úgy akár 10-15 fontot is lehet spórolni. A vasútállomástól mi busszal mentünk le a partra, az út talán 8-10 percig tartott a menettérti jegy pedig £2.20 volt, de a távolság nem rettenetes, akár le is lehet gyalogolni. A parthoz leérve jobbra érdemes elindulni, mert ugyan balra is folytatódik a strand, de ott nem sétány, hanem gépjárműforgalom számára is nyitott út vezet a part mentén.
Bournemouth nem véletlenül híres üdülőváros, 7 mérfölnyi homokos tengerpartja van. Ez azért nagy szó, mert az Egyesült Királyságban a legtöbb tengerpart sziklás vagy kavicsos. A part mentén végig kiépített sétány fut végig. Természtesen nem hiányozhatnak a jégkrémárusok, büfék, éttermek sem. Mosdók viszonylag sűrűn vannak a strandon, a fentiek közötti helyet pedig a jellegzetes kis tengerparti bódék foglalják el. Ezeknek egy része magánkézben van, egy másik részét ki lehet bérelni hosszabb-rövidebb időre. Elsősorban a strandoláshoz szükséges kellékek tárolására szolgálnak, így a családnak nem kell minden alkalommal magával hoznia a napernyőt, nyugágyat, gumikacsát, stb. Illetve, ha pl. mindenki egyszerre megy úszni, az értékeket el lehet zárni. Még egy gázégő (palackos gáz) és áram is van bennük, így akár főzni is lehet, ha valakinek arra támad kedve. Akit részletesebben érdekel a dolog, itt utánanézhet. Nagyon sok brit strandra a nyári, jellemzően májustól szeptemberig terjedő időszakban, nem lehet kutyát bevinni. Mivel itt bőven van hely, a strandon kialakítottak egy partszakaszt ahová egész évben le lehet menni kutyákkal, és természtesen azon a szakaszon a tengerbe is belemehetnek. Fel is lelkesültünk ezen, reméljük még lesz idén jóidő és szabadnap ugyanabban az idősíkban, mert Lordot levinnénk, ő ugyanis még soha nem látta a tengert.
A tengerpart fölé meredek, helyenként függőleges sziklafal magasodik, amit strandolás után meg kell mászni. Több feljárat is van, némelyik lépcsőkkel tarkított, mások akadálymentesek, szerpentin módjára kanyarognak felfelé. Adu ászként pedig ott van a két sikló, ezekért persze fizetni kell, egy út £1,50 fejenként. Mi ez utóbbi módját választottuk a falmászásnak. :)
A part után a várost is szerettük volna felfedezni, ezért elindultunk a hangualtos kis utcákon. Szinte mindegyikbe van egy vagy több kisebb, legfeljebb 20-25 szobás szálloda. Végül elérkeztünk egy forgalmasabb részre amiről joggal hittük azt, hogy a belváros. Úgy döntöttünk, hogy még sétálunk egy kicsit, és gyalog megyünk vissza a vasútállomásra, hátha közben találunk egy helyet, ahol megebédelhetünk. Egy helyen rossz irányba fordultunk, ezt persze csak kiadós gyaloglás után realizáltuk, ezért visszafelé inkább busszal mentünk az Idősek útján. Na jó, valójában Poole Road a neve, de mivel minden második ház egy idősek otthona rajta, én átkereszteltem. Kedvesemmel meg is állapítottuk, hogy nekünk a tökéletes utca lenne, az idősek nem randaríroznak részegen, nem szívnak füvet az ablakunk alatt, nem visítanak, nem ordibálnak, szóval a legjobb szomszédok. :)
A busz, amelyikre felszálltunk nem ment a vasútállomásra, csak a közelébe. Mi azonban előbb leszálltunk, mint kellett volna, mert út közben megtaláltuk az igazi belvárost, ahol kaja fesztivál volt, mi meg úgyis éhesek voltunk. Sétáltunk még egy kicsit, ettünk, majd elindultunk a vasútállomás felé. Bournemouth zeg-zugos, kacskaringós utcaszerkezetét jól jellemzi, hogy kb. hatszor tévedtünk el, igaz most legalább néhány száz méter után mindig realizáltuk, hogy nem jó felé megyünk. Végül megérkeztünk az állomásra, és a vonatunkra sem kellett túl sokat várni.
Összességében azt mondhatom, strandolásra tökéletes hely, de ennél többet ne várjon az ember Bournemouth-tól. A strandon kívül a helyi akvárium és a két szabadidős móló érdemel említést. Napozásra és fürdőzésre az egyik legjobb hely az országban, már annak, akit nem riaszt vissza a legfeljebb 17-18 fokos tenger. Ezzel együtt, akár egy több napos kirándulás bázisaként is elképzelhető, a városnak jó közlekedési kapcsolatai vannak a környéken pedig vannak érdekességek.
A vonat út Londonból nagyjából 2 óra, a South West Trains London Waterloo-ról indítja járatait, óránként egy vonat megáll Clapham Junction-ön is. Ezen kívül az ország északi nagyvárosaiból is vannak közvetlen vonatok naponta néhány alkalommal. A jegyár Londonból £50.80 egy főnek, oda-vissza, csúcsidőn kívül. Ha van lehetőség, érdemes elővételben jegyet venni, úgy akár 10-15 fontot is lehet spórolni. A vasútállomástól mi busszal mentünk le a partra, az út talán 8-10 percig tartott a menettérti jegy pedig £2.20 volt, de a távolság nem rettenetes, akár le is lehet gyalogolni. A parthoz leérve jobbra érdemes elindulni, mert ugyan balra is folytatódik a strand, de ott nem sétány, hanem gépjárműforgalom számára is nyitott út vezet a part mentén.
Érkezés a tengerpartra.
Bournemouth nem véletlenül híres üdülőváros, 7 mérfölnyi homokos tengerpartja van. Ez azért nagy szó, mert az Egyesült Királyságban a legtöbb tengerpart sziklás vagy kavicsos. A part mentén végig kiépített sétány fut végig. Természtesen nem hiányozhatnak a jégkrémárusok, büfék, éttermek sem. Mosdók viszonylag sűrűn vannak a strandon, a fentiek közötti helyet pedig a jellegzetes kis tengerparti bódék foglalják el. Ezeknek egy része magánkézben van, egy másik részét ki lehet bérelni hosszabb-rövidebb időre. Elsősorban a strandoláshoz szükséges kellékek tárolására szolgálnak, így a családnak nem kell minden alkalommal magával hoznia a napernyőt, nyugágyat, gumikacsát, stb. Illetve, ha pl. mindenki egyszerre megy úszni, az értékeket el lehet zárni. Még egy gázégő (palackos gáz) és áram is van bennük, így akár főzni is lehet, ha valakinek arra támad kedve. Akit részletesebben érdekel a dolog, itt utánanézhet. Nagyon sok brit strandra a nyári, jellemzően májustól szeptemberig terjedő időszakban, nem lehet kutyát bevinni. Mivel itt bőven van hely, a strandon kialakítottak egy partszakaszt ahová egész évben le lehet menni kutyákkal, és természtesen azon a szakaszon a tengerbe is belemehetnek. Fel is lelkesültünk ezen, reméljük még lesz idén jóidő és szabadnap ugyanabban az idősíkban, mert Lordot levinnénk, ő ugyanis még soha nem látta a tengert.
Strand
Tengerparti bódé
A tengerpart fölé meredek, helyenként függőleges sziklafal magasodik, amit strandolás után meg kell mászni. Több feljárat is van, némelyik lépcsőkkel tarkított, mások akadálymentesek, szerpentin módjára kanyarognak felfelé. Adu ászként pedig ott van a két sikló, ezekért persze fizetni kell, egy út £1,50 fejenként. Mi ez utóbbi módját választottuk a falmászásnak. :)
A sikló, amivel megmásztuk a sziklát.
A part után a várost is szerettük volna felfedezni, ezért elindultunk a hangualtos kis utcákon. Szinte mindegyikbe van egy vagy több kisebb, legfeljebb 20-25 szobás szálloda. Végül elérkeztünk egy forgalmasabb részre amiről joggal hittük azt, hogy a belváros. Úgy döntöttünk, hogy még sétálunk egy kicsit, és gyalog megyünk vissza a vasútállomásra, hátha közben találunk egy helyet, ahol megebédelhetünk. Egy helyen rossz irányba fordultunk, ezt persze csak kiadós gyaloglás után realizáltuk, ezért visszafelé inkább busszal mentünk az Idősek útján. Na jó, valójában Poole Road a neve, de mivel minden második ház egy idősek otthona rajta, én átkereszteltem. Kedvesemmel meg is állapítottuk, hogy nekünk a tökéletes utca lenne, az idősek nem randaríroznak részegen, nem szívnak füvet az ablakunk alatt, nem visítanak, nem ordibálnak, szóval a legjobb szomszédok. :)
Kilátás a fal tetejéről.
A busz, amelyikre felszálltunk nem ment a vasútállomásra, csak a közelébe. Mi azonban előbb leszálltunk, mint kellett volna, mert út közben megtaláltuk az igazi belvárost, ahol kaja fesztivál volt, mi meg úgyis éhesek voltunk. Sétáltunk még egy kicsit, ettünk, majd elindultunk a vasútállomás felé. Bournemouth zeg-zugos, kacskaringós utcaszerkezetét jól jellemzi, hogy kb. hatszor tévedtünk el, igaz most legalább néhány száz méter után mindig realizáltuk, hogy nem jó felé megyünk. Végül megérkeztünk az állomásra, és a vonatunkra sem kellett túl sokat várni.
Összességében azt mondhatom, strandolásra tökéletes hely, de ennél többet ne várjon az ember Bournemouth-tól. A strandon kívül a helyi akvárium és a két szabadidős móló érdemel említést. Napozásra és fürdőzésre az egyik legjobb hely az országban, már annak, akit nem riaszt vissza a legfeljebb 17-18 fokos tenger. Ezzel együtt, akár egy több napos kirándulás bázisaként is elképzelhető, a városnak jó közlekedési kapcsolatai vannak a környéken pedig vannak érdekességek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése