Clivenden House and Gardens

Május, napsütés, közös szabadnap, ez csak egy dolgot jelenthet, kirándulás. A helyet most is Kedvesem találta. A változatosság kedvéért most a Temzétől északra vettük az irányt. Clivenden Burnham és Bourne End között fekszik, e két város állomásáról lehet megközelíteni. Burnham-be közvetlen vonatok indulnak London  Paddingtonról, az utazás 32 perc és egy menettérti, csúcsidőn kívüli jegy ára £9.90. Innen taxival lehet eljutni Clivendenbe, a taxiállomás közvetlenül a  vasútállomás mellett van, a viteldíj 9 font volt amikor mi ott jártunk. Bourne End-nek átszállásos kapcsolata van London Paddingtonnal, az út 52 perc a menettérti, csúcsidőn kívüli jegy pedig £13.30 egy főnek. Innen akár gyalogolni is lehet, a távolság 2 mérföld. Clivenden egész napos program lehet, több kert, erdő és a Temze part kínál látnivalókat, meg természetsen a birtokot uraló Clivenden House. Ez a 19. század közepén épült erős olasz beütés fedezhető fel rajta. Sajnos csak kívülről tekinthető meg, mert egy 37 szobás szálloda üzemel az épület belsejében. A birtokra a belépődíj £6.85, National Trust tagoknak ingyenes.

Clivenden House, generációkon át az Astor család otthona volt, ma egy luxusszálloda üzemel benne.

Előkert.

 Több mint egy négyzetkilométernyi erdőben sétálhatunk.

A bejárattól balra, a parkolón át elindulva az egymás mellé ültett tiszafákból kialakított labirintusnál fogunk kilyukadni. Mi a másik irányba indultunk, a Szerelem Szökőkútja felé. Ennek méreteit jól jellemzi, hogy három élet nagyságú emberalakot tartalmaz. Innen a bevezető út nyílegyenesen, két oldalról fákkal szegélyezve vezet a házig. Ugyan, mint fentebb írtam, a ház nem, illetve csak az év bizonyos napjain, és akkor is csak részben látogatható,  de a kertek igen, és a másfél négyzetkilométernyi parkerdő pedig bőven ad lehetőséget a kirándulásra. Az épület kívülről is impozáns, külön figyelmet érdemel az arannyal gazdagon díszített óratorony, amelyről nem is gondolná az ember, hogy valójában egy víztorony és a ház ivóvíz ellátását biztosítja. Körbe járva az épületet, annak déli oldalán egy hosszú terasz húzodik, ez éppen fel volt állványozva amikor ott jártunk. A teraszról Európa egyik legnagyobb területű formális kertjére nyílik kilátás. A szabályos elrendezésű, mértani formákat követő virágágyások határát alacsony sövénnyel jelölték ki, a kertet két oldalról közelítőleg piramis formájúra metszett tiszafák szegélyezik. Rövid pihenő után a kert szomszédságában álló családi kápolna felé folytattuk sétánkat. Clivenden egykori urainak, az Astor családnak három generációja nyugszik a falai között. A kápolna mögül szép kilátás nyílik nyugat felé, a mintegy hatvan méterrel alattunk csendesen folydogáló a Temzével. A folyópartra a kápolnától induló lépcsőn lehet lejutni. Mi észak felé sétáltunk a part mentétn és úgy 15 perc után egy másik lépcsősoron jutottunk vissza a birtok magasabban fekvő részére. Clivenden északi részén található az olasz stílusban épült hosszú kert, márvány szobrokkal és formára nyírt sövényekkel. Ezen végigsétálva visszajutottunk a Szerelem Szökőkútjához, ahol utunkat kezdtük. Amíg a taxira vártunk, én megittam a szokásos kávémat a National Trust kávézójában, Párom pedig egy szelet süteménnyel kényeztette magát.

A Szerelem Szökőkútja.

 A bevezető út.

 A viztorony/óratorony gazdagon díszítve.

A kert szabályos virágágyásai a déli teraszról.

 Az épület déli homlokzata, a terasz éppen felújítás alatt volt.

 A kápolnától induló lépcsősor...

 ...amelyen lejuthatunk a Temze partra.

Az olasz stílusban kialakított hosszú kert.

Kirándulások Surrey megyében

Ezeket a helyeket még az idei év tavaszán, nyarán látogattuk meg Párommal, mindkettő London közelében van, a várostól délyugatra. Fél vagy egy napos kiránduláshoz ideálisak.

A Clandon Park Clandon falutól délre található, a North Downs dombvidéke és a Temze völgy közötti lankás, szinte sík területen. Vonattal London Waterloo-ról közvetlen járattal közelíthető meg, az utazás a gyorsabb, Surbiton-on át közlekedő járatokkal 50 perc. Egy menettérti, csúcsidőn kívüli jegy egy felnőttnek £14,60. Az állomástól balra kell elindulni a főúton, és 15-20 perc sétával  elérhető a park, aki akar mehet busszal is, bár elég ritkán járnak, ez esetben a Bulls Head kocsma előtt kell leszállni. A park ingyenesen látogatható, a Clandon House pedig jelenleg sajnos zárva van a látogatók számára. 2015 áprilisában, ott jártunk után néhány héttel tűz ütött ki a házban, és bár a Surrey Megyei Tűzoltóság 16 kocsival vonult a helyszínre, mire sikerült megfékezniük a lángokat az épület teljesen kiégett. A park egy ligetes fás területből áll, a fák között bújik meg egy kis holland kert, az épület mellett található egy másik kert is szépen gondozott sövényekkel és virágágyásokkal. A terület kivállóan alklamas piknikezésre, pihenésre. A kúria a Palladian építészet egyik legteljesebb példája volt a tűzvészig, jövője még kérdéses. A park érdekes színfoltja a Maori meeting house, amelyet a kúria egy korábbi tulajdonosa, aki a 19. században Új Zéland kormányzója volt hozatott ide a világ másik feléről. A közelben található egy kertészeti centrum, aminek van egy kávézója is. Mi is itt ettünk egy-egy szelet sütit mielőtt haza indultunk.

A Palladin kúria hátsó frontja

Holland kert

 Érdekes színfolt a Maori meeting house

A kert, még virágzás előtt

Az épület főhomlokzata, néhány héttel a tűzvész előtt

A másik helyre már igazi nyári időben jutottunk el. A Clandon Parkhoz hasonlóan a National Trust kezelésében áll ez is. Ez a szervezet számtalan természtes és épített látnivalót, kiréndulóhelyet működtet ország szerte. Egy részük ingyenes, másoknál belépőt szednek, ennek ára az adott helytől függően általában 5-15  font között van fejenként. Azonban éves tagság is váltható, két főre £92,00 áron. Ezt vagy egy összegbe fizeti ki az ember, vagy részletekben, havonta. A tagoknak a legtöbb helyre ingyenes belépést biztosít, ahová nem, oda pedig komoly kedvezményt. Nekünk még úgy is megéri, hogy nincs autónk és évente 4-5 helyre megyünk el átlagosan, akik gépkocsival közlekednek azok még többet tudnak spórolni, mert a tagoknak a parkolás is ingyenes a Trust által üzemeltetett parkolókban (amelyek jellemzően az egyetlen helyek a látnivalóknál ahol szabályosan parkolni lehet, lévén hogy sok közülük nem települések belterületén található).

Claremont Landscape Garden egy idilli kránduló hely, néhány hektárnyi területén kertek, egy kis parkerdő és egy tó található. Megközelíteni az 515-ös busszal lehet, amelyet nem a londoni közlelekedési társaság üzemeltet, tehát külön jegyet kell rá váltani, amit a sofőrnél meg lehet tenni. Mivel a járat csak óránként egyszer közlekedik, érdemes megnézni a menterendet az üzemeltető oldalán. A busz Kingston és Guildford között jár, aki vonatról akár átszállni a fenti két hely mellett Thames Ditton és Esher állomásoknál is megteheti ezt. Mi utóbbit választottuk, London Waterloo-ról az út 28 perc eddig az állomásig, a menettérti jegy pedig egy főnek £8.90, a buszjegy további £2.50, ez egész napra érvényes. A busszal innen csak 10 percet kell menni, a megálló az állomástól északra, tehát a vasút lóversenypályával ellentétes oldalán van, a Lower Green Streeten, ami az első utca balra. Mi itt egy kicsit elkeveredtünk, az állomásról rossz irányba indultunk el, mert én azt feltételeztem, hogy a buszok a főúton közlekednek, de nem volt igazam, így egy jó 20 percet gyalogoltunk Esher központjáig, ahol szintén van egy megállója az 515-ös busznak. A parkba a belépő 8 font, gyermekeknek 4. Ott jártunkkor volt élet, nem csak azért, mert hétvége volt, hanem azért is mert éppen veterán autók találkozója volt. A tó partján két sorban álltak a járművek, a repertoár gyakorlatilag az egész 20. századot felölte. A tó fölé egy domb, melynek oldalában egy amfiteátreumot alakítottak ki, magasodik, a tetején egy kilátó terasszal, ide a parkerdő ösvényein lehet feljutni. Az úton számos apró érdekességet találunk, ilyen például a rózsakert, vagy a Tatched Cottage, ahol Victoria korabeli játékokat lehet megtekinteni. A Belvedere Tower a tágabb környékre nyújt kilátást, azonban csak az év néhány napján látohatható. A park jó időben kitűnő hely a piknikezésre, de van egy kávézó is a bejáratnál. A tóparton rengeteg vízimadár van, ha itt ül le az ember piknikezni, elég szenvtelenk tudnak lenni, főleg a hattyúk sziszegnek és nyújtogatják a nyakukat. Jól felkészültek voltunk, és volt nálunk hattyúeledel, így sikerült lekenyerzni őket. Júniusban, amikor mi ott jártunk több bokor is virágba borult, élénk színekkel tarkítva az egyébként dominánsan zöld parkot.

A tó és az amfiteátrum a kilátóteraszról

Veterán autók találkozója 

 Nagyon régi

 Kicsit régi

 A kiállítás a 20. század nagy részét felölelte

 A parkerdő ösvényei

 A Belvedere Torony szép kilátást ígér, de sajnos csak az év néhány napján látogatható

 Ebből a virágból nagyon sok nyílt a parkban június közepén

Kacsák, ludak, hattyúk lehetnek a tóparti piknik hívatlan vendégei

Párizs - az utolsó nap és a hazaút

Egy valami közös minden nyaralásban, egyszer mindegyik véget ér. Így a mi párizsi vakációnknak is elérkezett az utolsó napja, a vonatunk Londonba azonabn csak este 7 óra után indult, így még volt időnk ellátogatni egy-két helyre a városban. Néhány bejegyzéssel ez előtt már említettem valamit az Eiffel Torony alternatívájáról, lássuk mit is jelent ez.

Montparnasse torony

A reggel gyors összepakolással és kijelentkezéssel indult, a csomagokat a szállodában hagytuk megőrzésre. Ezt követően rövid séta következett a 13. metróvonal közeli megállójáig, majd egy rövid utazás Montparnasse Bienvenue állomásig. Itt található a Montparnasse torony, az 59 emeletes irodaház Párizs egyetlen igazi felhőkarcolója. Körülbelül 2 kilométerre keletre találhtaó az Eiffel toronytól és az 56. emeleti kilátóterasz lélegzetállító kilátást nyújt Párizsra. Az Öreg Hölgy harmadik szintjénél ugyan jó hatvan méterrel alacsonyabban van, de kétlem, hogy ez akkora jelentőséggel bírna. Még a belépőjegy ára is kísértetiesen hasonló, Eiffel építményénél 15 Euro fejenként, míg az irodaházban 14,50. Az egyetlen szembetűnő különbség, hogy míg a híres toronynál órákat kell sorban állni, itt senki nem volt elöttünk. A gyorslift felvitt minket az 55. emeltre, ahol egy körfolyosó és kávézó várja a látogatókat és persze üvegfalak, így akár a kávénk kortyolgatása közben is gyönyörködhetünk az alattunk elterülő városban, ahogy azt mi is tettük a későbbiekben. Innen lépcsőn lehet felmenni az 56. emeleti kilátóteraszra, amely körkörös panorámát kínál, és ennek a panorámának része az Eiffel Torny is. Mi körülbelül fél órát tölttünk ott fent, majd megittam az ekkor már inkább déli mint reggeli kávémat, és alászálltunk a város forgatagába.

 Kilátás dél felé az 56. emelti kilátóteraszról.

 Nyugat felé tekintve az Eiffel Torony is része a paonrámának.

 Rue de Rennes, a nagy épületegyüttes középen pedig a Louvre.

 A Louxembourg Kertek, mögötte a kép bal oldalán a Notre Dame.

Macaron és kávé az 55. emeleten.

Egy hely volt még, amit Kedvesem javasolt, hogy nézzünk meg, egy park a város délkeleti részén. Márpedig Kedvesemre érdemes hallgatni, magvan az érzéke megtalálni a szép helyeket. Így ismét metróra szálltunk, ezúttal a hatos vonalra, és úgy negyed óra múlva leszálltunk Bercy állomáson. Rövid sétával elértük a hasonló nevet vieslő parkot. Vizsonylag új keletű zöld területe ez Párizsnak egy régi borraktár helyén létesült a 90-es években. Három különböző kertet és egy ligetes fás zöldterületet rejt. A park déli részén egy mesterséges vízesés található. Engem nagyon érdekelt hová vezetnek a "zuhatag" melletti lépcsők, így felmentem a tetejére, hogy ott is körülnézzek. Megérte, egy, a Szajna felett átivelő gyalogos hídhoz jutottam, amely bár önmaga nem túl látványos, kitűnő rálátást biztosít a környező, építészetileg komolyabb értéket képviselő hidakra.

 A Brecy Park vízesése

 Romantikus kert

 A Bercy Híd a közeli gyalogos átkelőről fényképezve

 Parc du Bercy

A virágos kert, így október közepére a virágok nagy része már elnyílt.

A park után még sétáltunk egy kicsit a környéken, és megállapítottuk, hogy határozottan jobb hely, mint ahol mi találtunk szállást. Igaz Gare du Nord-tól messzebb van és vélhetően a szállodák is drágábbak, mégis mindketten úgy gondoltuk, ha legközelebb jövünk Párizsba valószínűleg arra felé keresünk szállást. Kora délutánra járt már, még volt egy kis időnk és én már az idefelé úton kiszúrtam, hogy a park nagyon közel van a Gare du Lyonhoz, Párizs egyik nagy forgalmú vasúti pályaudvarához, így megkérdeztem Páromat, mi lenne, ha ez lenne a következő és egyben utolsó látványosság amit meglátogatnánk. Egyesek nyilván most csodálkoznak, mitől lesz egy vasútállomás turista atrakció, nos attól, hogy a turista megszállott vasútbarát, és mivel Kedvesem már jól ismeri ezt az oldalamat, beleegyezett és türelmesen várta, amíg én fényképezgéppel a kezemben mászkáltam a peronok és a vonatok között és úgy viselkedtem mint gyerek a cukorkaboltban. A Gare du Lyonon tett látogatásnak azért volt egy praktikus oldala is, innen közvetlen metrójárat volt vissza a szállásunkra, ahol felvettük a csomagjainkat és elindultunka hazafelé tartó vonathoz.

Jóval a bejelentkezés megnyitása előtt kiértünk Gare du Nord-ra, így még itt is maradt időm egy kicsit fényképezni illetve végre feladtam a képeslapokat, szerintem teljesen időben így másfél órával a hazautazás előtt. Már lemenőben volt a nap, mire az Eurostar átrepített minket a francia tájakon, végül kissé elcsigázottan megérkeztünk St. Pancrasre.

Párizs - Disneyland

Tulajdonképpen az egész párizsi kiruccanás apropója az volt, hogy Kedvesem még bő egy évvel korábban, amikor még az oxford streeti Disney ajándékboltban dolgozott, kapott két ingyenes belépőjegyet a párizsi Disneylandbe. Egyikünk sem volt még ott korábban, de természetesen sokat hallottunk róla, így nagyon kiváncsiak voltunk, milyen is valójában.

 Borongós októberi nap, mégis sokan látogatnak a Disneylandbe.

A Disney Park bejárata.

A park Párizs egyik elővárosában található. Megközelíteni a RER A vonal járataival lehet, Marne-la-Vallée - Chessy Parc Disneyland állomás (a franciáknál csak a walesiek különbek, ha állomásnevekről van szó) közvetlen a bejárat mellett van. Az elővárosi vonatoknál érdemes figyelni melyikre száll az ember, mert a vonal Vicennes állomásnál elágazik és csak az egyik ága megy Disneyland felé, de azon sem minden vonat megy el a végállomásig, vannak betétjáratok is. Mi metróval Chatelet Les Halles-ig mentünk, innen a kelet felé tartó RER A járatok peronját kell keresni. A peronon a következő vonatról egyedi módon tájékoztatják az utasokat, egy táblán minden állomás fel van sorolva, és mindegyik név mellett van egy kis sárga lámpa, ha az világít akkor a következő vonat megáll az adott helyen. Disnelyland vasútállomása az 5. zónában van, így ha a bérletünk nem érvényes erre a zónára, menetjegyet kell váltani, ami €7,60 egy útra, egy felnőttnek. Akinek van bérlete az 1-3. zónákra, az fele ennyiből is megúszhatja, ha megszakítja az útját Neuilly Plaisance-ban, ami a 3. zóna legkülső állomása és innen vesz jegyet Disneyland-ig. Marne-la-Vallée - Chessy-n egyébként nem csak elővárosi vonatok állnak meg, az ország számos részéből, sőt, még Londonból is vannak közvetlen TGV, illetve Eurostar járatok ide.

Marne-La-Valée - Chessy, Disneyland vasútállomása.

Disneylandet igazából két különálló parkból alkotja, az egyik egy tematikus park, sokban hasonlít egy vidámparkra, de, mint látni fogjuk, egy kicsit több annál, a másik pedig a Disney Stúdió. Mi az előbbivel kezdtünk. Az ingyenes jegyekkel nem volt semmi gond, a főpünztárból átirányítottak egy másik ablakhoz, ahol a kuponok ellenében megkaptuk a beleépésre jogosító jegyeket. A főbejáraton át egy kis mesevárosba lépünk, a rövidke főutcát üzletek szegélyezik, főleg ajánédktárgyak és édesség kapható, ahogy erre egy ilyen helyen joggal számíthatunk. A "városkának" még saját ló vontatású városi vasútja és magasvasútja is van, utóbbi az egész parkot körbejárja. A főutca végén pedig a Disney kastély uralja a látképet. Ott jártunkkor éppen halloweeni díszbe öltözött a meseváros. Itt a fő atrakció a felvonulás, zenés táncos rövid műsor, melyen felvonulnak a leghíresebb Disney karakterek, akkor éppen hatalmas tökjárgányokról integetett Mickey egér és Donald kacsa. A park többi részébe a kastályon át vagy azt megkerülve vezet az út. Innentől tulajdonképpen egy tematikus parkban találjuk magunkat, hullámvasutak, körhinták, szellemkastély, persze valamilyen módon mindegyik kapcsolódik egy-egy Disney (mese)filmhez. Akit részletesen érdekel a kínálat, ezen az oldalon csemegézhet. A játékokért nem kell külön fizetni, éppen ezért a sorok viszont elég hosszúak tudnak lenni. Általában a bejáratoknál van egy kijelző, amely mutatja, hogy körülbelül hány percet kell várni az adott atrakcióra. Mi erősen utószezonban mentünk, de így sem voltak ritkák a 15-20 perces véárakozási idők, a Hercegnők Pavilonjában, ahol a Disney hercegnőkkel lehet találkozni, például egy órás várakozást jósoltak. Mivel mi nem vagyunk nagy rajongói a hullámvasútaknak és a különböző gyomorkavaró pörgő-forgó alkalmatosságoknak csak két játékra ültünk fel, a második egy kívülről nem túl durvának tűnő ám mégis annak bizonyuló hullámvasút volt, amit egyikünk sem élvezett túlságosan.

Meseváros, háttérben a kastéllyal.

Lóvasút

Halloweeni díszlet

Felvonulás

A Karib tenger kalózainak témájára berendezett attrakció.

Aladin kalandjai

Szellemkastély

Mivel látni ekkora már mindent láttunk kipróbálni pedig mást nem szerettünk volna, átmentünk a Disney Studióba. A bejárat kis zárt udvarba nyílik, innen az 1. stúdión át juthatunk a park többi részébe. Ebben különböző filmjelenetek díszleteit rendezték be, mintha csak azok forgatásán lennénk. A parkban egyébként több stúdióban ismerkedhetünk a filmforgatás kulisszatitkaival, az egyik épületben például a speciális effektekről van szó, máshol az animációs technikákról. Akinek pedig a szomszédos park összes atrakciója sem volt elég, annak még itt is lehetősége van felülni egy-két jártékra. Természetesen itt sem maradhtanak el az éttermek és ajándékboltok, bár előbbiekből már elég sok zárva volt, amikor mi ott jártunk, nyilván főszezonban mind nyitva vannak. Mi a Sztárok Éttermében (Restaurant des Stars) ettünk, egy amerikai bisztró stílusában berendezett étterem, megfizethető árakkal. Amit mindenkinek ajánlok, aki a Disney Stúdióban jár, az a Studio Tram Tour, ami a park végéből indul. A neve kicsit megtévesztő, mert nem kötöttpályás járművet kell keresni, hanem egy traktor vontatta gumikerekes járműszerelvényt. A túra mintegy 30 percig tart, ennek során két különböző díszlethez viszik el az embereket, az egyiknél egy rövid bemutatót tartanak, hogyan forgatnak le egyes jelenteket speciális efektekkel. A másiknál egy (poszt apokaliptikus) londoni utcajelentet rendeztek be megelehtősen élethűen, figyelve olyan apró részletekere, mint az autentikus utcanév táblák vagy utcalámpák.

A Disney Stúdió bejárata

Walt Disney szobra

Mintha LA-ben lennénk, de ez is csak ügyesen megépített díszlet.

Akárcsak ez, ahol egy rövid bemutató erejéig beüt a katasztrófa.

Ez pedig a londoni díszlet, az eső valóságos volt, azt nem kellett reprodukalni aznap.

Járművek minden esetre.

Összefoglalva, rengeteg a látnivaló Disneylendben, mi kevés helyen álltunk sorba, hogy felülhessünk valamire, nyitásra mentünk, de így is gyakorlatilag zárásig maradtunk. Örülök, hogy eljutottunk ide, és láthattuk mindezt.