Egy valami közös minden nyaralásban, egyszer mindegyik véget ér. Így a mi párizsi vakációnknak is elérkezett az utolsó napja, a vonatunk Londonba azonabn csak este 7 óra után indult, így még volt időnk ellátogatni egy-két helyre a városban. Néhány bejegyzéssel ez előtt már említettem valamit az Eiffel Torony alternatívájáról, lássuk mit is jelent ez.
Montparnasse torony
A reggel gyors összepakolással és kijelentkezéssel indult, a csomagokat a szállodában hagytuk megőrzésre. Ezt követően rövid séta következett a 13. metróvonal közeli megállójáig, majd egy rövid utazás Montparnasse Bienvenue állomásig. Itt található a Montparnasse torony, az 59 emeletes irodaház Párizs egyetlen igazi felhőkarcolója. Körülbelül 2 kilométerre keletre találhtaó az Eiffel toronytól és az 56. emeleti kilátóterasz lélegzetállító kilátást nyújt Párizsra. Az Öreg Hölgy harmadik szintjénél ugyan jó hatvan méterrel alacsonyabban van, de kétlem, hogy ez akkora jelentőséggel bírna. Még a belépőjegy ára is kísértetiesen hasonló, Eiffel építményénél 15 Euro fejenként, míg az irodaházban 14,50. Az egyetlen szembetűnő különbség, hogy míg a híres toronynál órákat kell sorban állni, itt senki nem volt elöttünk. A gyorslift felvitt minket az 55. emeltre, ahol egy körfolyosó és kávézó várja a látogatókat és persze üvegfalak, így akár a kávénk kortyolgatása közben is gyönyörködhetünk az alattunk elterülő városban, ahogy azt mi is tettük a későbbiekben. Innen lépcsőn lehet felmenni az 56. emeleti kilátóteraszra, amely körkörös panorámát kínál, és ennek a panorámának része az Eiffel Torny is. Mi körülbelül fél órát tölttünk ott fent, majd megittam az ekkor már inkább déli mint reggeli kávémat, és alászálltunk a város forgatagába.
Kilátás dél felé az 56. emelti kilátóteraszról.
Nyugat felé tekintve az Eiffel Torony is része a paonrámának.
Rue de Rennes, a nagy épületegyüttes középen pedig a Louvre.
A Louxembourg Kertek, mögötte a kép bal oldalán a Notre Dame.
Macaron és kávé az 55. emeleten.
Egy hely volt még, amit Kedvesem javasolt, hogy nézzünk meg, egy park a város délkeleti részén. Márpedig Kedvesemre érdemes hallgatni, magvan az érzéke megtalálni a szép helyeket. Így ismét metróra szálltunk, ezúttal a hatos vonalra, és úgy negyed óra múlva leszálltunk Bercy állomáson. Rövid sétával elértük a hasonló nevet vieslő parkot. Vizsonylag új keletű zöld területe ez Párizsnak egy régi borraktár helyén létesült a 90-es években. Három különböző kertet és egy ligetes fás zöldterületet rejt. A park déli részén egy mesterséges vízesés található. Engem nagyon érdekelt hová vezetnek a "zuhatag" melletti lépcsők, így felmentem a tetejére, hogy ott is körülnézzek. Megérte, egy, a Szajna felett átivelő gyalogos hídhoz jutottam, amely bár önmaga nem túl látványos, kitűnő rálátást biztosít a környező, építészetileg komolyabb értéket képviselő hidakra.
A Brecy Park vízesése
Romantikus kert
A Bercy Híd a közeli gyalogos átkelőről fényképezve
Parc du Bercy
A virágos kert, így október közepére a virágok nagy része már elnyílt.
A park után még sétáltunk egy kicsit a környéken, és megállapítottuk, hogy határozottan jobb hely, mint ahol mi találtunk szállást. Igaz Gare du Nord-tól messzebb van és vélhetően a szállodák is drágábbak, mégis mindketten úgy gondoltuk, ha legközelebb jövünk Párizsba valószínűleg arra felé keresünk szállást. Kora délutánra járt már, még volt egy kis időnk és én már az idefelé úton kiszúrtam, hogy a park nagyon közel van a Gare du Lyonhoz, Párizs egyik nagy forgalmú vasúti pályaudvarához, így megkérdeztem Páromat, mi lenne, ha ez lenne a következő és egyben utolsó látványosság amit meglátogatnánk. Egyesek nyilván most csodálkoznak, mitől lesz egy vasútállomás turista atrakció, nos attól, hogy a turista megszállott vasútbarát, és mivel Kedvesem már jól ismeri ezt az oldalamat, beleegyezett és türelmesen várta, amíg én fényképezgéppel a kezemben mászkáltam a peronok és a vonatok között és úgy viselkedtem mint gyerek a cukorkaboltban. A Gare du Lyonon tett látogatásnak azért volt egy praktikus oldala is, innen közvetlen metrójárat volt vissza a szállásunkra, ahol felvettük a csomagjainkat és elindultunka hazafelé tartó vonathoz.
Jóval a bejelentkezés megnyitása előtt kiértünk Gare du Nord-ra, így még itt is maradt időm egy kicsit fényképezni illetve végre feladtam a képeslapokat, szerintem teljesen időben így másfél órával a hazautazás előtt. Már lemenőben volt a nap, mire az Eurostar átrepített minket a francia tájakon, végül kissé elcsigázottan megérkeztünk St. Pancrasre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése