A blogon sokszor írok helyekről, ahová Anglián belül kirándultunk. Ezek jobbára vidéken vannak, rövidebb-hosszabb utazásokat igényelnek Londonból. Ma viszont két olyen érdkességről lesz szó, amelyek mind a város határán belül vannak, legalább is a tömegközlekedés szempontjából.
A Ham House és a hozzá tartozó kertek a Temze partján, Richmondban találhatóak, a város délnyugati részén. Richomnd állmoás a 4. zónában található, innen a 65-ös vagy a 371-es busszal lehet megközelíteni, mindkét járat megállója 10-12 perces sétára van a bejárattól. Az épület a 17. százaból származik, a Stuart építészet egyik képviselője. A birtokot és a kúriát I. Károly király adományozta gyermekkori barátjának, aki a whipping boy nem túl hálás szerepét is betöltötte, William Murray-nek. A whipping boy az ifjú hercegek azon kortársa volt, akit megbüntettek, ha a herceg valami rosszat csinált, vagy nem tanult rendesen. Mivel a trónörököst csak maga a király büntethette meg, de ő sokszor nem volt kéznél, hogy ezt megtegye, ezt a megoldást alkalmazták. A whipping boy általában együtt játszott és tanult a herceggel, akivel így legtöbbször szoros köteléket alakított ki, hiszen a trónörökös nem igazán érintkezett más korabeliekkel. A barátja megbüntetése így segített fegyelmezni és ösztönözni a herceget. A jó kapcsolat általában felnőtt korban is magmaradt és a király, talán részben bűntudatból is, hogy a fenyítéseket más szenvedte el helyette, gyakran kiváltságokat adományozott barátjának, például nemesi címet és egy folyóparti birtokot.
Érkezés a Ham House-hoz.
A kúriát I. Károly király adományozta gyermekkori barátjának.
Az épület a National Trust kezelésében áll, így tagoknak ingyenes a belépés, aki nem tag a szervezetnél, annak pedig £11.45 a belépő. A házban vezetett túrán lehet végigmenni. A kor stílusának megfelelően gazdagon díszített előterek, lépcsőházak és galériák kötik össze a szinteket és a szobákat, amelyeket korabeli bútorokkal rendeztek be. Számos festményt is láthatunk a falakon, melyek a kor nagy politikai alakjait és a birtokot uraló családok tagjait ábrázolják. A túra végén a lépcső alatti világba is betekinthetünk, vagyis a korbeli szolgálók mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást. A házat kiterjedt zöld terület veszi körbe. Hangulatos kertek formára nyírt sövényekkel, szobrokkal épúgy megtalálhatóak itt, mint a 17. század óta működő konyhakert. Az épület hátsó homlokzatától észak felé indulva pedig a Temze partjára is lesétálhatunk. A Ham House önmagában nehezen lehet egész napot kitöltő program, de séta távolságban van tőle a Richmond Park, amely szintén megér egy látogatást.
A 17. század óta termő konyhakert.
A birtok egykori főkapuja, ma a bejárat a házhoz közelebb található.
Hangulatos sétányokon lehet körbejárni a birtokot.
Kertek, formára nyírt tujákkal, sövényekkel és néhány szoborral.
Sokakkal ellentétben Kedvesem nem szereti a levendulát. Sem illatosítóból, sem öblitőből nem veszünk levendulását. Éppen ezért, kicsit meglepődtem, amikor előállt az ötlettel, hogy menjünk el a levendula farmra. Természetesen nem mondtam nemet, így egy kissé felhős napon útra keltünk. A farm Bansteadben van, London déli részén. Egyetlen vasútállomás sem esik közel hozzá, mindegyiktől kiadós séta vagy egy kis buszozás vár a látogatókra. Mi Woodmansterne állomásig utaztunk, ami a 6. zónában van, innen a 166-os busszal úgy 10-15 percnyire volt a farm. Bár május közepétől szeptember közepéig látogatható, a levendula növények általában június utolsó hete és augusztus vége között virágoznak, ilyenkor érdemes menni. A belépő díj fejenként egy font. A kapu mellett egy kávézó és egy bolt van, ahol különböző, természetesen levendulával készült termékeket lehet kapni, szappantól a szekrénybe akasztható illatosítóig. A fő atrakció természetesen a levendula föld. A levegő telített a növény illatával, mégis más, nem olyan tömény, mint a különböző palackba zárt levendula illatú készítmények. A farm fotótémának sem utolsó. Azt jó tudni, hogy a virágzó növények természetesen a méheket is vonzák, így akinek bármi fenntartása van a sárga-fekete csíkos rovarokkal szemben, annak nem a legjobb ötlet ellátogatni ide, mert ezrével repkednek a sorok között, virágról virágra. Mi több mint egy órát töltöttünk ott és mindketten megúsztuk csípés nélkül.
Virágzó levendula, ameddig a szem ellát.
A virágok közelről...
...és a virágzás elmaradhatatlan kísérői, a méhek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése