Idén elég nehezem érkezett meg a tavasz Angliába, így májusig kellett várni, hogy a jó idő egybe essen a közös szabadnapunkkal. Természetesen ezt a kedvező együtt állást ki is használtuk, és egész napos kirándulásra indultunk. A kiválasztott hely, a Mottisfont Abbey, egy kicsit távolabb van Londontól, a vonat út 2 óra, és át kell szállni Salisbury-ben vagy Southamptonban. A vonatjegy ára egy felnőttnek, oda-vissza utazásra csúcsidőn kívül £40.90. A hosszú és nem éppen olcsó utazásért cserébe az ember igazi vidéki környezetbe csöppen, még az állomás sem a faluban van, hanem a semmi közepén. Na jó, azért egy kocsma természetesen van mellette.
Séta a Test folyó partján, Mottisfont igazi vidéki hangualatú hely.
A vonatról leszállva 15 perces sétával értük el a Mottisfont Abbey-t, csak keresztül kellett vágni a mezőn, majd jobbra a falu felé, át a hídon a Test folyó felett és már ott is voltunk. A kolostort a 13. században alapították a Magyarországon talán kevésbé ismert Ágoston rend szerzetesei. Bő 200 évvel később VIII. Henrik egyház reformja keretében felszámolta a katolikus szerzetes rendeket és ingatlanjaikat elkobozta, így Mottisfont a király egyik megbízható hűbéresének kezébe került és egyházi funkciója megszünt. Az új tulajdonos azonban az általános gyakorlattól eltérően nem bontatta le a kolostort, hanem kibővítve azt átépítetette vidéki vadászlakká. 1957-ben a birtok és a rajta álló építmények a National Trust tulajdonába kerültek, akik az utolsó tulajdonos, a művészet pártoló Maud Russel által kialakított belső dekorációt és hangulatot igyekeztek megőrizni.
Mottisfont Abbey, kolostornak épült, de VIII. Henrik egyház reformját követően magánbirtok lett.
A ház körül rendezett birtokon sétálhatunk.
A teraszról.
A házat tekintélyes birtok veszi körbe, rendezett kerttel, hatalmas zöld területekkel a játékhoz, piknikezéshez. A birtokot átszeli a Test folyó, ennek a partján is végigsétálhatunk. A belépő ára £15.00, a téli időszakban ennek a fele, főszezonban pedig £16.00, tagoknak itt is ingyenes. Egy kis hídon kereszteztük a folyót, majd annak partján sétáltunk végig a birtok északi végébe. Itt megpihentünk a kis halászkunyhónál. Mottisfont az új korban vadászatok és halászatok központja volt, melyek abban az időben jelentős társasági eseménynek számítottak. Innen vissza sétáltunk a házhoz, elsőként az alsó szintet néztük meg, ahol a 13. századi pince melett az egyházi múlt nyomait is megtaláltuk. Ezt követően a felsőbb szintek modernebb, a 30-as évek stílusában beredezett szobáit jártuk végig. Délután sétáltunk egyet a kertben, a jó időre való tekintettel pedig ez úttal fagyival leptük meg magunkat. Élveztük még egy kicsit a napsütést mielőtt elindultunk a vasútállomásra. Mivel vasárnap lévén a vonatok csak két óránként jártak, bőven elég időt hagytunk magunknak a sétára, ami jó döntésnek bizonyult. A mezőn ugyanis egy átkelő tehéncsorda okozott dugót. Azért a fél-egy tonnás állatoknak az ember inkább elsőbbséget ad.
Ugyan az épület ma már a legkevésbé sem emlkékeztet kolostorra, az egyházi múlt nyomai azért felfedezhetőek.
A folyóparton sétálva ezt a kis halászkunyhót találtuk.
A ház berendezése a 30-as éveket tükrözi.
A birtok 1957 óta a National Trust tulajdona.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése