Vasárnap igyekeztünk időben felkelni. Néhány dolog hátra volt még, többek között a souvenirek beszerzése. Kedvesemtől tanultam egy módszert, amivel lényegesen megkönnyíthetem a saját életemet és másokét is. Jelesül, mindenkinek édességet, leginkább csokit vettünk, persze helyi dolgokat. Így nekem sem kell azon agyalnom, vajon kinek mi tetszene, és aki kapja annak sem kell azon törnie a fejét, hova tegye az újabb hűtőmágnest, kabalafigurát, makettet. Szóval a Karmel piacot céloztuk meg. Nekem viszonylag egyszerű dolgom volt. Mivel a családom és a legtöbb barátom Magyarországon el, Izraelből pedig haza, vagyis Londonba mentem és még csak idejét sem tudom, mikor fogok magyar honba utazni legközelebb, csak a kollégáimnak és lakótársaimnak "kellett" beszereznem valamit. Na jó gondoltam, a Magyarországon lévőkre is, mindenkinek vettem képeslapot. Igaz elküldeni már nem sikerült, mert postát nem találtunk. :) Az ciki, ha nyaralás után küldöm el, és a Royal Mail bélyegzője van rajta? :) Szóval ez úton is bocsánat mindenkitől, majd ha arra járok megkapjátok. Na jó, a kishúga az embernek mindig egy kicsit más, neki vettem "rendes" souvenirt, igazi autentikus haszontalanság. Talán még idén eljut hozzá, ha szeptemberben jönnek meglátogatni, hazaviheti. :)
Tegnap már említettem Bne brakot, melynek meglátogatását is erre a napra terveztük. A piacról a 66-os busz megy arra. Ezt mi csak sejtettük. Azt, hogy hol is van pontosan ez a negyed, szintén csak sejtettük. A térképen, amit érkezésünkkor a szállodában kaptunk, és ami eddig igen jó szolgálatot tett, ezt a részt már nem jelölték, így azt a taktikát választottuk, hogy majd ahol sok tradicionálisan öltözött embert látunk, ott leszállunk. Végül is egész jól belőttük a célt, csak pár megállóval mentünk túl. Sétáltunk egy kicsit a vallásos negyedben, ami nem sokban különbözik a város többi részétől, talán csak annyiban, hogy lepukkantabb, mint a belváros, vagy a tengerparti területek. Legalább is az épületek állapotáról ezt lehetett megállapítani.
Bne Brakból busszal mentünk visszafelé, de még nem a szállásra, hanem a gyémántmúzeumba. A Jabotinski utca elején van, a Diomnd Centre épületében. Nem egyszerű megtalálni, mi is keringtünk egy kicsit, végül egy mobiltelefon szaküzletben az eladó barátjának az ismerőse beszélt pici angol, és elmondta/mutogatta, hol a bejárat. Le kell menni hozzá a center előtti lépcsőn. A belépő 24 ILS fejenként. Nem kell hatalmas kiállításra számítani, de mindenképpen érdekes. Először rövid filmeken bemutatják a gyémánt keletkezését, kutatását, kitermelését majd a nyersgyémánttal való munkát a darabolástól a tisztításig. Közben számos eszközt is megtekintetünk, amiket az egyes munkafolyamtokban használnak. Egy másik teremben ékszerészek munkáit állítják ki, ez nem állandó kiállítás, mindig cserélődnek a kiállított darabok. Befejezésként megismerhetjük a különböző formákat, amikre a gyémántokat csiszolni szoktak. Mindegyiknek szigorú szabvány szerint kell elkészülnie. Láthatjuk az egyes ásványokat, amelyekből a színezett, nem áttetsző gyémántok kerülnek elő. Megismerhetjük a gyémántok osztályozásának irányelveit, és láthatjuk kiállítva a világ néhány nagy és híres gyémántjának másolatát.
A múzeum után meg ettünk egy shawarmát, és visszatértünk a szállásra. Este viszonylag korán ágyba kerültünk, tudván hogy másnap fárasztó napunk lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése