Az Eiffel Torony a francia főváros jelképe, kihagyhatatlan túrista látványosság, mi itt kezdtük az első teljes napon a városnézést. A legközelebbi megálló a rövid nevű Champ de Mars Tour Eiffel a RER C vonalon, ha itt szállunk le, akkor délnyugat, a Szajna part felől fogjuk megközelíteni a tornyot. Miért lényeges ez? Mert nyilván mindenki szeretne magáról fényképet a szimbólikus építménnyel a háttérben, és ha egy verőfényes reggelen érkezünk ebből az irányból, akkor a Nap pont szemből fog sütni és minden fényképünk sötét lesz. Ezért ez délutáni látogatáshoz jó tipp, akik reggel mennek az Eiffel Toronyhoz azoknak jobb, ha az Ecole Militaire-nél szállnak le a 8-as metróvonalról, és a Champ de Mars-on keresztül sétálnak a célhoz, így a reggeli nap a hátuk mögül fog sütni. Nekünk ilyen dillemmánk nem volt, mivel a borús időben teljesen mindegy volt, honnan jövünk. A torony egyébként lenyűgöző építmény, monumentális, mégis kecses. Aki fel akar menni, annak több lehetősége van. Vagy beáll a nagyon hosszú sorba, amely a liftekhez vezet, megveszi a 15 eurós belépőjegyet és felmegy. Ez a jegyár egyébként a legfelső szintre érvényes, aki megelékszik az első vagy a második terasszal, az spórolhat pár eurót. Aki nem akar órákat sorban állni, az csatlakozhat a jóval kisebb sorhoz, amely a lépcsőkhöz vezet, ekkor a második szintig lépcsőn kell felmenni, ez persze olcsóbb is, a második szinten pedig lehet új jegyet venni fel a harmadikra. Vegül, az interneten előre is lehet jegyet foglalni, ekkor egy fél órás intervallumot adnak meg, azon belül kell érkezni, így megúszható a sorban állás és a lépcsőzés is. Nehéz megmondani, mennyivel előre kelnek el ezek a jegyek, évszak és napszak függő, de 1-2 héttel előbb mindenkép érdemes lefoglalni. Az előre foglalás egyetlen hátránya, hogy nem téríthető vissza, nem módosítható, és ugyan ki tudja hetekre előre megmondani milyen idő lesz? Végül pedig, az Eiffel Toronynak van alternatívája, de erről majd egy későbbi posztban.
Mi ezúttal megelégedtünk azzal, hogy kívülről csodáltuk meg a roppant acélszerkezetet, majd a Champ de Mars-on keresztül távoztunk az Invalidusok dómja felé. Elhajtottuk a finom rámenősséggel nyomuló szuvenír árusokat, elhaladtunk a Katonai Akadémia mellett, és rövid sétával megérkeztünk a Hadtörténeti Múzeumhoz. A kiállításnak otthont adó L'Hotel des Invalides önmagában megér egy látogatást, az aranykupolás Dómban többek között Napóleon sírját is megtekinthetjük. A hadtörténeti kiállítás hatalmas, ha valaki végig akarja járni, annak fél napját is igénybe veheti. Mi ezt most kihagytuk, hiszen annyi mindetn nem láttunk még Párizsból. Az épületből a "hátsó ajtón" távozva a Szajna parton találjuk magunkat, konkrétan a Pont Alexandre III déli hídfőjénél. Ez egy gazdagon díszített közúti híd. A hatalmas kőoszlopokon aranyozott bronzszobrok állnak őrt a hídfőknél az ív és a korlátok is művészi kialakításúak és gazdagon díszítettek.
A városnézést a Szajna partján sétálva folytattuk a Musée d'Orsay-ig, párizsi tartózkodásunk során első ízben napfényben. A múzeumnál én elfogyasztottam a már igencsak esedékes reggeli kávémat. A pénztárnál álló sort látva megállapítottuk, hogy a francia fővárosban, Londonhoz hasonlóan, valószínűleg szintén a kígyózó sorok okozzák a legnagyobb bosszúságot a truistáknak. Mi a múzeumokat egy jövendő beli párizsi látogatásba iktatjuk majd be, amikor is kedvezménykártya használatával és előre foglalással próbáljuk elkerülni az órákán át történő sorban állást. Ez úttal inkább buszra szálltunk és egy másik híres helyszín, a Le Jardin du Luxemburg felfedezésére indultunk. A palotát és a hozzá tartozó 23 hektáros parkot a Medici család építtette a 17. században, ma a palota a Francia Szenátus tulajdona, a Luxemburg kert pedig közpark. Természetesen sikerült ismét egy megállóval később leszállni a buszról, de a látottak kárpótoltak ezért a kis malőrért. Mi délről léptünk be a parkba ezen a részén hangulatos őszi táj fogadott, a sövények és fasorok között itt ott rendezett virágágyások, szobrok bújnak meg, köztük felfedeztük a new yorki szabadság szobor kicsinyített mását is. Később utánna olvastam, ez az első makett, amit készítettek, a szoborról. A szabadság szobrot ugyanis a franciák ajándékozták az amerikaiknak az USA függetlenségének kivívásakor. A park igazi látványossága maga a palota, és az előtte álló szökőkút a körülötte álló virágágyásokkal, szobrokkal. Utóbbiak Franciország híres királynéit és asszonyait ábrázolják.
A Luxemburg kertben tett séta és rövid pihenő után úgy döntöttünk, busszal megyünk vissza a város északi részére, Párizs területre kisebb Londonnál, így vállalható távolságnak tűnt. Konzultáltunk a térképünkkel, majd rövid keresgelés után megtaláltuk a megfelelő buszt és a megállót hozzá. Rövidesen jött is a busz, ami bő 40 perc múlva tett le minket a Porte de Clignancourtnál, ami a szállásunkhoz legközelebb eső metrómegálló és komolyabb csomópont volt. Mivel még szerettünk volna megvacsorázn, nem mentünk vissza a szobánkba, elindultunk felfedezni a környéket. Némi buszozás és nem kevés gyaloglás után rá kellett ébrednünk, hogy ez nem az a környék, ahol az utikönyvekben ajánlott francia éttermekhez akár csak hasonlót is találunk, így végül feladtuk és jobb híjján egy gyorsétteremben kötöttünk ki, amit nagyjából a McDonald's helyi változataként tudnék értékelni.
A RER állomás felől közeledve felsejlik a szimbólikus építmény.
Alúlnézet
Az Eiffel Torony a Champs de Mars-ról, sajnos a folyamatban lévő parkosítás miatt a terület nagy része ilyen el volt kerítve
Mi ezúttal megelégedtünk azzal, hogy kívülről csodáltuk meg a roppant acélszerkezetet, majd a Champ de Mars-on keresztül távoztunk az Invalidusok dómja felé. Elhajtottuk a finom rámenősséggel nyomuló szuvenír árusokat, elhaladtunk a Katonai Akadémia mellett, és rövid sétával megérkeztünk a Hadtörténeti Múzeumhoz. A kiállításnak otthont adó L'Hotel des Invalides önmagában megér egy látogatást, az aranykupolás Dómban többek között Napóleon sírját is megtekinthetjük. A hadtörténeti kiállítás hatalmas, ha valaki végig akarja járni, annak fél napját is igénybe veheti. Mi ezt most kihagytuk, hiszen annyi mindetn nem láttunk még Párizsból. Az épületből a "hátsó ajtón" távozva a Szajna parton találjuk magunkat, konkrétan a Pont Alexandre III déli hídfőjénél. Ez egy gazdagon díszített közúti híd. A hatalmas kőoszlopokon aranyozott bronzszobrok állnak őrt a hídfőknél az ív és a korlátok is művészi kialakításúak és gazdagon díszítettek.
Az Invalidusok Dómja
A Hadtörténeti Múzeum belső udvara
Bronz ágyúk...
... és egy acél harckocsi, kicsit későbbről
A "hátsó" bejárat
Az oszlopok az ívhíd ellensúlyaként szolgállnak
A szobrok pedig őrzik a hidat
Párizs legdíszesebb Szajna hídjakén tartják számon a Pont Alexandre III-t.
A városnézést a Szajna partján sétálva folytattuk a Musée d'Orsay-ig, párizsi tartózkodásunk során első ízben napfényben. A múzeumnál én elfogyasztottam a már igencsak esedékes reggeli kávémat. A pénztárnál álló sort látva megállapítottuk, hogy a francia fővárosban, Londonhoz hasonlóan, valószínűleg szintén a kígyózó sorok okozzák a legnagyobb bosszúságot a truistáknak. Mi a múzeumokat egy jövendő beli párizsi látogatásba iktatjuk majd be, amikor is kedvezménykártya használatával és előre foglalással próbáljuk elkerülni az órákán át történő sorban állást. Ez úttal inkább buszra szálltunk és egy másik híres helyszín, a Le Jardin du Luxemburg felfedezésére indultunk. A palotát és a hozzá tartozó 23 hektáros parkot a Medici család építtette a 17. században, ma a palota a Francia Szenátus tulajdona, a Luxemburg kert pedig közpark. Természetesen sikerült ismét egy megállóval később leszállni a buszról, de a látottak kárpótoltak ezért a kis malőrért. Mi délről léptünk be a parkba ezen a részén hangulatos őszi táj fogadott, a sövények és fasorok között itt ott rendezett virágágyások, szobrok bújnak meg, köztük felfedeztük a new yorki szabadság szobor kicsinyített mását is. Később utánna olvastam, ez az első makett, amit készítettek, a szoborról. A szabadság szobrot ugyanis a franciák ajándékozták az amerikaiknak az USA függetlenségének kivívásakor. A park igazi látványossága maga a palota, és az előtte álló szökőkút a körülötte álló virágágyásokkal, szobrokkal. Utóbbiak Franciország híres királynéit és asszonyait ábrázolják.
Szajna parti séta
Lassacskán a nap is kisütött
A Luxemburg kertben tett séta és rövid pihenő után úgy döntöttünk, busszal megyünk vissza a város északi részére, Párizs területre kisebb Londonnál, így vállalható távolságnak tűnt. Konzultáltunk a térképünkkel, majd rövid keresgelés után megtaláltuk a megfelelő buszt és a megállót hozzá. Rövidesen jött is a busz, ami bő 40 perc múlva tett le minket a Porte de Clignancourtnál, ami a szállásunkhoz legközelebb eső metrómegálló és komolyabb csomópont volt. Mivel még szerettünk volna megvacsorázn, nem mentünk vissza a szobánkba, elindultunk felfedezni a környéket. Némi buszozás és nem kevés gyaloglás után rá kellett ébrednünk, hogy ez nem az a környék, ahol az utikönyvekben ajánlott francia éttermekhez akár csak hasonlót is találunk, így végül feladtuk és jobb híjján egy gyorsétteremben kötöttünk ki, amit nagyjából a McDonald's helyi változataként tudnék értékelni.
Őszi színek a Luxemburg Kertben
A Szabadság Szobor makettje
Szökőkút, tavacska, virágágyások a Medicik kitettek magukért
A Luxemburg Palota
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése