Párizsi tartózkodásunk során elsőként ébredtünk napsütésre. Nem is vesztegettük az időt, gyorsan beszereztük a reggelit a szokásos pékségből, amit a metróállomásraérkezésünkig el is fogyasztottunk. Párizs belvárosában sok látnivaló kocentrálodik a híres sugárút a Champs Elysees mentén illetve környékén. Mi kintről befelé mentünk végig a világ egyik leghíresebb utcáján, ehhez a Charles de Gaulle Etoille megállónál kell leszállni a metroról vagy a RER A vonatról. A Diadalív egy többsávos körforgalom közepén áll a de Gaulle téren. Az építményt eredtileg a Francia Forradalom és a Napoleoni háborúk hőseinek emlékére emelték, de mára a két világháború francia katonai erőfeszéteseinek is emléket állít.
A térbe, ahol áll, több sugárút is torkollik, közülük az egyik a Champs Elysees. A világ egyik leghíresebb főutcáját különböző világmárkák boltjai, elegáns kávézók és éttermek szegélyezik. Bár az út tágas, mégis tömegre kell számítani, a belváros felé haladva azonban érdekes módon azt tapasztaltuk, hogy ez csökkent. A Roosevelt teret elhagyva jobb oldalon az előző napon a Szajna túlsó partjáról már látott Grand Palais-hoz érünk. Eredetileg az 1900-as párizsi világkiállításra épült, az első világháborúban kórház volt, a nácik eleinte teherautógarázsnak használták, ma pedig kiállítóterem, de otthont ad a tudományos múzeumnak is. A palotátólmár csak néhány perc séta a Place de la Concorde-ba torkollik, amit joggal nevezhetünk Párizs főterének, ez egyben a híres sugárút kiindulópontja is.
Diadalív
Champs Elysée
A térbe, ahol áll, több sugárút is torkollik, közülük az egyik a Champs Elysees. A világ egyik leghíresebb főutcáját különböző világmárkák boltjai, elegáns kávézók és éttermek szegélyezik. Bár az út tágas, mégis tömegre kell számítani, a belváros felé haladva azonban érdekes módon azt tapasztaltuk, hogy ez csökkent. A Roosevelt teret elhagyva jobb oldalon az előző napon a Szajna túlsó partjáról már látott Grand Palais-hoz érünk. Eredetileg az 1900-as párizsi világkiállításra épült, az első világháborúban kórház volt, a nácik eleinte teherautógarázsnak használták, ma pedig kiállítóterem, de otthont ad a tudományos múzeumnak is. A palotátólmár csak néhány perc séta a Place de la Concorde-ba torkollik, amit joggal nevezhetünk Párizs főterének, ez egyben a híres sugárút kiindulópontja is.
Palace de la Concorde
A téren álló szökőkutak egyike.
Hotel de la Marine
Közvetlen a tér mellett található a Jardin des Tuileries, ahol leültünk és tartottunk egy kis pihenőt, majd folytattuk útunkat a kerteken keresztül a Louvre-hoz. Azt, hogy irányba megyünk szuvenyír árusok növekvő számából tudtuk. A világ egyik legnagyobb múzeumát nehéz besorolni valamilyen építászeti stílusban, a gótikától a neo klasszicistáig mindenből van benne egy kevés, hiszen évszázadok során folyamatosan bővítették. Hatalmas épületegyüttes, eztakkor érzi igazás azember amikor ott áll mellette. A sok stílus pedig jól megfér egymással, csak az a 20. század végén odapottyantott üvegpiramis nem illik az öszképbe, személyes véleményem szerint a franciák nagy baromságot csináltak, hogy azt megépítették. Egyébként az üvegcsoda szolgál a múzeum bejárataként, erre a kígyózó sorokból is lehet következtetni. Mivel a Louvre-ra külön készülnbi kell, egy nap nem is elég rá, ezért inkább csak kívülről gyönyörködtünk az épületben, majd folytattuk sétánkat a Szajna parton. Hamarosan elértük a birkaturizmus egyik szomorú mementóját, a Pont du Arts-ot, melyet azonban mindenki csak a szerelmesek hídjának emelget. Ez egy gyalogos híd, amin sokássá vált, hogy szerelmespárok egy lakatra írják a nevüket, a lakatot rázárják a hídkorlátra és a kulcsot a Szajnába dobják. Ennek eredményeként mára több tíz vagy százezer lakat csúfítja el a hidat, túlterhelve és tönkre téve a hídkorlátot és komoly nehézfém szennyezést okozva a folyónak a sok beledobált kulcsnak és a korróziónak kitett lakatoknak. A párizsi önkormányzat új, lakatbiztos hídkorlátokkal igyekszik védekezni a kártékony turistahad ellen.
Elég alacsonyan járt már a nap mire idáig eljutottunk, de mégsikerült elérnünk a Notre Dame-ot sötétedés előtt. A katedrális a világ egyik legismertebb keresztény egyházi épülete és a gótikus építészet egyik legjobb példája. Egy szigeten áll a Szajna közepén. Sajnos ahhoz már túl későn értünk oda, hogy belülről is megcsodáljuk, így ez is egy későbbi látogatásra marad. Egyébként a Notre Dame azon kevés látnivalók egyike Párizsban amely ingyen látogatható. Kiadós séta és a sok aznapi élmény után már csak egy éttermet kellett találnunk, ahol megvacsorázhattunk. Szerencsére a közeli Saint Michelle-nél ez sikerült is, egy hangulatos kis bisztróban sikerült kipróbálnunk a hamisítatlan francia konyhát.
Tóparti pihenő
Jardin des Tuileries
A Louvre középen a szerintem nagyon nem odaillő üvegpiramissal.
Lakat, lakat hátán, ezt elnézve a válóperes ügyvédeknek éhen kellene halnia.
Így teszi tönkre a több tonnányi lakat a hídkorlátot.
Végül, a francia helyhatóság válasza a lakatőrületre.
Elég alacsonyan járt már a nap mire idáig eljutottunk, de mégsikerült elérnünk a Notre Dame-ot sötétedés előtt. A katedrális a világ egyik legismertebb keresztény egyházi épülete és a gótikus építészet egyik legjobb példája. Egy szigeten áll a Szajna közepén. Sajnos ahhoz már túl későn értünk oda, hogy belülről is megcsodáljuk, így ez is egy későbbi látogatásra marad. Egyébként a Notre Dame azon kevés látnivalók egyike Párizsban amely ingyen látogatható. Kiadós séta és a sok aznapi élmény után már csak egy éttermet kellett találnunk, ahol megvacsorázhattunk. Szerencsére a közeli Saint Michelle-nél ez sikerült is, egy hangulatos kis bisztróban sikerült kipróbálnunk a hamisítatlan francia konyhát.
Notre Dame
A gótikus katedrális a Kis Hidról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése