Párizs - az utolsó nap és a hazaút

Egy valami közös minden nyaralásban, egyszer mindegyik véget ér. Így a mi párizsi vakációnknak is elérkezett az utolsó napja, a vonatunk Londonba azonabn csak este 7 óra után indult, így még volt időnk ellátogatni egy-két helyre a városban. Néhány bejegyzéssel ez előtt már említettem valamit az Eiffel Torony alternatívájáról, lássuk mit is jelent ez.

Montparnasse torony

A reggel gyors összepakolással és kijelentkezéssel indult, a csomagokat a szállodában hagytuk megőrzésre. Ezt követően rövid séta következett a 13. metróvonal közeli megállójáig, majd egy rövid utazás Montparnasse Bienvenue állomásig. Itt található a Montparnasse torony, az 59 emeletes irodaház Párizs egyetlen igazi felhőkarcolója. Körülbelül 2 kilométerre keletre találhtaó az Eiffel toronytól és az 56. emeleti kilátóterasz lélegzetállító kilátást nyújt Párizsra. Az Öreg Hölgy harmadik szintjénél ugyan jó hatvan méterrel alacsonyabban van, de kétlem, hogy ez akkora jelentőséggel bírna. Még a belépőjegy ára is kísértetiesen hasonló, Eiffel építményénél 15 Euro fejenként, míg az irodaházban 14,50. Az egyetlen szembetűnő különbség, hogy míg a híres toronynál órákat kell sorban állni, itt senki nem volt elöttünk. A gyorslift felvitt minket az 55. emeltre, ahol egy körfolyosó és kávézó várja a látogatókat és persze üvegfalak, így akár a kávénk kortyolgatása közben is gyönyörködhetünk az alattunk elterülő városban, ahogy azt mi is tettük a későbbiekben. Innen lépcsőn lehet felmenni az 56. emeleti kilátóteraszra, amely körkörös panorámát kínál, és ennek a panorámának része az Eiffel Torny is. Mi körülbelül fél órát tölttünk ott fent, majd megittam az ekkor már inkább déli mint reggeli kávémat, és alászálltunk a város forgatagába.

 Kilátás dél felé az 56. emelti kilátóteraszról.

 Nyugat felé tekintve az Eiffel Torony is része a paonrámának.

 Rue de Rennes, a nagy épületegyüttes középen pedig a Louvre.

 A Louxembourg Kertek, mögötte a kép bal oldalán a Notre Dame.

Macaron és kávé az 55. emeleten.

Egy hely volt még, amit Kedvesem javasolt, hogy nézzünk meg, egy park a város délkeleti részén. Márpedig Kedvesemre érdemes hallgatni, magvan az érzéke megtalálni a szép helyeket. Így ismét metróra szálltunk, ezúttal a hatos vonalra, és úgy negyed óra múlva leszálltunk Bercy állomáson. Rövid sétával elértük a hasonló nevet vieslő parkot. Vizsonylag új keletű zöld területe ez Párizsnak egy régi borraktár helyén létesült a 90-es években. Három különböző kertet és egy ligetes fás zöldterületet rejt. A park déli részén egy mesterséges vízesés található. Engem nagyon érdekelt hová vezetnek a "zuhatag" melletti lépcsők, így felmentem a tetejére, hogy ott is körülnézzek. Megérte, egy, a Szajna felett átivelő gyalogos hídhoz jutottam, amely bár önmaga nem túl látványos, kitűnő rálátást biztosít a környező, építészetileg komolyabb értéket képviselő hidakra.

 A Brecy Park vízesése

 Romantikus kert

 A Bercy Híd a közeli gyalogos átkelőről fényképezve

 Parc du Bercy

A virágos kert, így október közepére a virágok nagy része már elnyílt.

A park után még sétáltunk egy kicsit a környéken, és megállapítottuk, hogy határozottan jobb hely, mint ahol mi találtunk szállást. Igaz Gare du Nord-tól messzebb van és vélhetően a szállodák is drágábbak, mégis mindketten úgy gondoltuk, ha legközelebb jövünk Párizsba valószínűleg arra felé keresünk szállást. Kora délutánra járt már, még volt egy kis időnk és én már az idefelé úton kiszúrtam, hogy a park nagyon közel van a Gare du Lyonhoz, Párizs egyik nagy forgalmú vasúti pályaudvarához, így megkérdeztem Páromat, mi lenne, ha ez lenne a következő és egyben utolsó látványosság amit meglátogatnánk. Egyesek nyilván most csodálkoznak, mitől lesz egy vasútállomás turista atrakció, nos attól, hogy a turista megszállott vasútbarát, és mivel Kedvesem már jól ismeri ezt az oldalamat, beleegyezett és türelmesen várta, amíg én fényképezgéppel a kezemben mászkáltam a peronok és a vonatok között és úgy viselkedtem mint gyerek a cukorkaboltban. A Gare du Lyonon tett látogatásnak azért volt egy praktikus oldala is, innen közvetlen metrójárat volt vissza a szállásunkra, ahol felvettük a csomagjainkat és elindultunka hazafelé tartó vonathoz.

Jóval a bejelentkezés megnyitása előtt kiértünk Gare du Nord-ra, így még itt is maradt időm egy kicsit fényképezni illetve végre feladtam a képeslapokat, szerintem teljesen időben így másfél órával a hazautazás előtt. Már lemenőben volt a nap, mire az Eurostar átrepített minket a francia tájakon, végül kissé elcsigázottan megérkeztünk St. Pancrasre.

Párizs - Disneyland

Tulajdonképpen az egész párizsi kiruccanás apropója az volt, hogy Kedvesem még bő egy évvel korábban, amikor még az oxford streeti Disney ajándékboltban dolgozott, kapott két ingyenes belépőjegyet a párizsi Disneylandbe. Egyikünk sem volt még ott korábban, de természetesen sokat hallottunk róla, így nagyon kiváncsiak voltunk, milyen is valójában.

 Borongós októberi nap, mégis sokan látogatnak a Disneylandbe.

A Disney Park bejárata.

A park Párizs egyik elővárosában található. Megközelíteni a RER A vonal járataival lehet, Marne-la-Vallée - Chessy Parc Disneyland állomás (a franciáknál csak a walesiek különbek, ha állomásnevekről van szó) közvetlen a bejárat mellett van. Az elővárosi vonatoknál érdemes figyelni melyikre száll az ember, mert a vonal Vicennes állomásnál elágazik és csak az egyik ága megy Disneyland felé, de azon sem minden vonat megy el a végállomásig, vannak betétjáratok is. Mi metróval Chatelet Les Halles-ig mentünk, innen a kelet felé tartó RER A járatok peronját kell keresni. A peronon a következő vonatról egyedi módon tájékoztatják az utasokat, egy táblán minden állomás fel van sorolva, és mindegyik név mellett van egy kis sárga lámpa, ha az világít akkor a következő vonat megáll az adott helyen. Disnelyland vasútállomása az 5. zónában van, így ha a bérletünk nem érvényes erre a zónára, menetjegyet kell váltani, ami €7,60 egy útra, egy felnőttnek. Akinek van bérlete az 1-3. zónákra, az fele ennyiből is megúszhatja, ha megszakítja az útját Neuilly Plaisance-ban, ami a 3. zóna legkülső állomása és innen vesz jegyet Disneyland-ig. Marne-la-Vallée - Chessy-n egyébként nem csak elővárosi vonatok állnak meg, az ország számos részéből, sőt, még Londonból is vannak közvetlen TGV, illetve Eurostar járatok ide.

Marne-La-Valée - Chessy, Disneyland vasútállomása.

Disneylandet igazából két különálló parkból alkotja, az egyik egy tematikus park, sokban hasonlít egy vidámparkra, de, mint látni fogjuk, egy kicsit több annál, a másik pedig a Disney Stúdió. Mi az előbbivel kezdtünk. Az ingyenes jegyekkel nem volt semmi gond, a főpünztárból átirányítottak egy másik ablakhoz, ahol a kuponok ellenében megkaptuk a beleépésre jogosító jegyeket. A főbejáraton át egy kis mesevárosba lépünk, a rövidke főutcát üzletek szegélyezik, főleg ajánédktárgyak és édesség kapható, ahogy erre egy ilyen helyen joggal számíthatunk. A "városkának" még saját ló vontatású városi vasútja és magasvasútja is van, utóbbi az egész parkot körbejárja. A főutca végén pedig a Disney kastély uralja a látképet. Ott jártunkkor éppen halloweeni díszbe öltözött a meseváros. Itt a fő atrakció a felvonulás, zenés táncos rövid műsor, melyen felvonulnak a leghíresebb Disney karakterek, akkor éppen hatalmas tökjárgányokról integetett Mickey egér és Donald kacsa. A park többi részébe a kastályon át vagy azt megkerülve vezet az út. Innentől tulajdonképpen egy tematikus parkban találjuk magunkat, hullámvasutak, körhinták, szellemkastély, persze valamilyen módon mindegyik kapcsolódik egy-egy Disney (mese)filmhez. Akit részletesen érdekel a kínálat, ezen az oldalon csemegézhet. A játékokért nem kell külön fizetni, éppen ezért a sorok viszont elég hosszúak tudnak lenni. Általában a bejáratoknál van egy kijelző, amely mutatja, hogy körülbelül hány percet kell várni az adott atrakcióra. Mi erősen utószezonban mentünk, de így sem voltak ritkák a 15-20 perces véárakozási idők, a Hercegnők Pavilonjában, ahol a Disney hercegnőkkel lehet találkozni, például egy órás várakozást jósoltak. Mivel mi nem vagyunk nagy rajongói a hullámvasútaknak és a különböző gyomorkavaró pörgő-forgó alkalmatosságoknak csak két játékra ültünk fel, a második egy kívülről nem túl durvának tűnő ám mégis annak bizonyuló hullámvasút volt, amit egyikünk sem élvezett túlságosan.

Meseváros, háttérben a kastéllyal.

Lóvasút

Halloweeni díszlet

Felvonulás

A Karib tenger kalózainak témájára berendezett attrakció.

Aladin kalandjai

Szellemkastély

Mivel látni ekkora már mindent láttunk kipróbálni pedig mást nem szerettünk volna, átmentünk a Disney Studióba. A bejárat kis zárt udvarba nyílik, innen az 1. stúdión át juthatunk a park többi részébe. Ebben különböző filmjelenetek díszleteit rendezték be, mintha csak azok forgatásán lennénk. A parkban egyébként több stúdióban ismerkedhetünk a filmforgatás kulisszatitkaival, az egyik épületben például a speciális effektekről van szó, máshol az animációs technikákról. Akinek pedig a szomszédos park összes atrakciója sem volt elég, annak még itt is lehetősége van felülni egy-két jártékra. Természetesen itt sem maradhtanak el az éttermek és ajándékboltok, bár előbbiekből már elég sok zárva volt, amikor mi ott jártunk, nyilván főszezonban mind nyitva vannak. Mi a Sztárok Éttermében (Restaurant des Stars) ettünk, egy amerikai bisztró stílusában berendezett étterem, megfizethető árakkal. Amit mindenkinek ajánlok, aki a Disney Stúdióban jár, az a Studio Tram Tour, ami a park végéből indul. A neve kicsit megtévesztő, mert nem kötöttpályás járművet kell keresni, hanem egy traktor vontatta gumikerekes járműszerelvényt. A túra mintegy 30 percig tart, ennek során két különböző díszlethez viszik el az embereket, az egyiknél egy rövid bemutatót tartanak, hogyan forgatnak le egyes jelenteket speciális efektekkel. A másiknál egy (poszt apokaliptikus) londoni utcajelentet rendeztek be megelehtősen élethűen, figyelve olyan apró részletekere, mint az autentikus utcanév táblák vagy utcalámpák.

A Disney Stúdió bejárata

Walt Disney szobra

Mintha LA-ben lennénk, de ez is csak ügyesen megépített díszlet.

Akárcsak ez, ahol egy rövid bemutató erejéig beüt a katasztrófa.

Ez pedig a londoni díszlet, az eső valóságos volt, azt nem kellett reprodukalni aznap.

Járművek minden esetre.

Összefoglalva, rengeteg a látnivaló Disneylendben, mi kevés helyen álltunk sorba, hogy felülhessünk valamire, nyitásra mentünk, de így is gyakorlatilag zárásig maradtunk. Örülök, hogy eljutottunk ide, és láthattuk mindezt.

Párizs - a Diadalívtől a Notre Dame-ig

Párizsi tartózkodásunk során elsőként ébredtünk napsütésre. Nem is vesztegettük az időt, gyorsan beszereztük a reggelit a szokásos pékségből, amit a metróállomásraérkezésünkig el is fogyasztottunk. Párizs belvárosában sok látnivaló kocentrálodik a híres sugárút a Champs Elysees mentén illetve környékén. Mi kintről befelé mentünk végig a világ egyik leghíresebb utcáján, ehhez a Charles de Gaulle Etoille megállónál kell leszállni a metroról vagy a RER A vonatról. A Diadalív egy többsávos körforgalom közepén áll a de Gaulle téren. Az építményt eredtileg a Francia Forradalom és a Napoleoni háborúk hőseinek emlékére emelték, de mára a két világháború francia katonai erőfeszéteseinek is emléket állít.

 Diadalív

Champs Elysée

A térbe, ahol áll, több sugárút is torkollik, közülük az egyik a Champs Elysees. A világ egyik leghíresebb főutcáját különböző világmárkák boltjai, elegáns kávézók és éttermek szegélyezik. Bár az út tágas, mégis tömegre kell számítani, a belváros felé haladva azonban érdekes módon azt tapasztaltuk, hogy ez csökkent. A Roosevelt teret elhagyva jobb oldalon az előző napon a Szajna túlsó partjáról már látott Grand Palais-hoz érünk. Eredetileg az 1900-as párizsi világkiállításra épült, az első világháborúban kórház volt, a nácik eleinte teherautógarázsnak használták, ma pedig kiállítóterem, de otthont ad a tudományos múzeumnak is. A palotátólmár csak néhány perc séta a Place de la Concorde-ba torkollik, amit joggal nevezhetünk Párizs főterének, ez egyben a híres sugárút kiindulópontja is.

 Palace de la Concorde

 A téren álló szökőkutak egyike.

Hotel de la Marine

Közvetlen a tér mellett található a Jardin des Tuileries, ahol leültünk és tartottunk egy kis pihenőt, majd folytattuk útunkat a kerteken keresztül a Louvre-hoz. Azt, hogy irányba megyünk szuvenyír árusok növekvő számából tudtuk. A világ egyik legnagyobb múzeumát nehéz besorolni valamilyen építászeti stílusban, a gótikától a neo klasszicistáig mindenből van benne egy kevés, hiszen évszázadok során folyamatosan bővítették. Hatalmas épületegyüttes, eztakkor érzi igazás azember amikor ott áll mellette. A sok stílus pedig jól megfér egymással, csak az a 20. század végén odapottyantott üvegpiramis nem illik az öszképbe, személyes véleményem szerint a franciák nagy baromságot csináltak, hogy azt megépítették. Egyébként az üvegcsoda szolgál a múzeum bejárataként, erre a kígyózó sorokból is lehet következtetni. Mivel a Louvre-ra külön készülnbi kell, egy nap nem is elég rá, ezért inkább csak kívülről gyönyörködtünk az épületben, majd folytattuk sétánkat a Szajna parton. Hamarosan elértük a birkaturizmus egyik szomorú mementóját, a Pont du Arts-ot, melyet azonban mindenki csak a szerelmesek hídjának emelget. Ez egy gyalogos híd, amin sokássá vált, hogy szerelmespárok egy lakatra írják a nevüket, a lakatot rázárják a hídkorlátra és a kulcsot a Szajnába dobják. Ennek eredményeként mára több tíz vagy százezer lakat csúfítja el a hidat, túlterhelve és tönkre téve a hídkorlátot és komoly nehézfém szennyezést okozva a folyónak a sok beledobált kulcsnak és a korróziónak kitett lakatoknak. A párizsi önkormányzat új, lakatbiztos hídkorlátokkal igyekszik védekezni a kártékony turistahad ellen.

Tóparti pihenő

 Jardin des Tuileries

A Louvre középen a szerintem nagyon nem odaillő üvegpiramissal.

 Lakat, lakat hátán, ezt elnézve a válóperes ügyvédeknek éhen kellene halnia.

 Így teszi tönkre a több tonnányi lakat a hídkorlátot.

 Végül, a francia helyhatóság válasza a lakatőrületre.

Elég alacsonyan járt már a nap mire idáig eljutottunk,  de mégsikerült elérnünk a Notre Dame-ot sötétedés előtt. A katedrális a világ egyik legismertebb keresztény egyházi épülete és a gótikus építészet egyik legjobb példája. Egy szigeten áll a Szajna közepén. Sajnos ahhoz már túl későn értünk oda, hogy belülről is megcsodáljuk, így ez is egy későbbi látogatásra marad. Egyébként a Notre Dame azon kevés látnivalók egyike Párizsban amely ingyen látogatható. Kiadós séta és a sok aznapi élmény után már csak egy éttermet kellett találnunk, ahol megvacsorázhattunk. Szerencsére a közeli Saint Michelle-nél ez sikerült is, egy hangulatos kis bisztróban sikerült kipróbálnunk a hamisítatlan francia konyhát.

Notre Dame

A gótikus katedrális a Kis Hidról