Izrael - Megérkezés

Hétfőn reggel meglehetősen korán keltünk. Az Austrian Airlines gépe 7:00-kor indult, így hajnalban buszoztunk ki Ferihegyre. (Tudom, Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, de nekem ez Ferihegy marad, a Moszkva tér meg Moszkva tér.)  :-))  A reptéren kinyomtattuk a beszállókártyát, majd feladtuk a két nagy bőröndöt. Kisebb bosszankodás után (Párom kézkrémét elkobozták, mondván a félig telt 125ml-es tubus túl sok. Igaz hogy eddigi két utazása során (UK és USA voltak a célállomások) ezzel nem volt gond, de most hirtelen ez probléma lett. Mert ugye 125/2 az 62,5, de hát a matek nem mindenkinek volt az erőssége. A Bécsbe tartó gép rendben felszállt és mire álomra szenderültünk volna, már le is szálltunk Schwechaton. Itt 3 órás tranzitidőnk volt, kicsit körbenéztünk a terminálban, majd a WiFi-nek hála netezéssel ütöttük el az időt. Meg ettünk egy szendvicset, majd beszálltunk az Airbusba. Az út nagy részét, egészen a Földközi tenger keleti medencéjéig felhőtakaró felett tettük meg. Kaptunk ebédet, utána pedig aludtunk is egy kicsit. Izrael partjait elérve már tiszta volt az idő. A landolás simán ment az oldalszél ellenére, majd végre nem mínuszok hanem plusz 20 fok fogadott. Egyenlőre még nem éreztük a bőrünkön a tavaszt, mert az utasfolyosóról egyenesen a terminálba jutottunk, aztán egy kis sorban állás következett az útlevél ellenőrzésnél. Ez azért itt nem rutinfolyamat, előttünk nem álltak sokan, mégis kb. 20-25 percet vártunk, mire sorra kerültünk. A határőr hölgyemény átlapozta az útlevelünket (ilyenkor azt nézik merre járt előtte az ember; egyiptomi, szíriai vagy libanoni pecsét nem éppen jó ajánlólevél), meg kérdezgetett. Mi a látogatás célja? Meddig maradunk? Mit akarunk megnézni? Először járunk-e Izraelben? Ismerünk-e itt valakit? Mindketten Magyarországon születtünk-e? Milyen kapcsolat van közöttünk? Aztán pecsét az útlevélbe; 3 hónapig legálisan tartózkodhatunk Izrael területén. Hurrá, bent vagyunk. Ennek is lehet örülni, mert ugyan vízum nem kell Izraelbe, de ha a reptéren a határőrség úgy ítéli meg, veszélyt jelenthetünk Izrael állam nemzetbiztonságára, akkor megtagadhatják a belépést. Innen már csak a bőröndöket kellett összeszedni, és mehettünk a kijárathoz.

 Schwechaton szálltunk át

A Ben Gurion reptérről vonattal értük el Tel Aviv belvárosát. A vasútállomáson beléptetőkapuk vannak, a jegyet legegyszerűbb egy automatából megvenni, mi is ezt tettük Az ár nem borsos, 15 ILS fejenként. A vonatok nem feltétlenül Tel Aviv-ig közlekednek, ezért legjobb megkérdezni az információnál melyik vágányról megy a legközelebbi vonat. 1-es vagy 2-es, nagy választék nincs, a miénk a kettesről indult, gyanítom mindig ez a nyerő, de biztos, ami biztos. Kicsit várni kellett a vonatra, így én mint vasútmániás, gondoltam, csinálok pár fotót a szerelvényekről, hát ez egész pontosan egy lett, mert az állomás szigorú biztonsági őre azt is töröltetni akarta. Hogy pontosan miféle nemzetbiztonsági kockázatot jelent egy fénykép egy személyszállító vonatról, nem tudom, de ha már nem lehet fényképezni, legalább írják ki. Rövid vonatozás után elértünk Tel Aviv Savidor Central Railway Station-re. Itt szintén jegyellenőrző kapun kellett kimenni, az állomás szomszédságában pedig van egy buszpályaudvar, ahonnan tucatnyi busz indul szerte a városba. Eddig jól boldogultunk az angollal, itt azonban elakadtunk. Az információnál vagy a jegypénztárban ugyanis senki nem beszélt angolul. Azt nagy nehezen kiderítettük, hogy a 18-as busz jó lesz nekünk az Opera Tower felé, és, hogy a buszsofőrnél vegyünk jegyet. A buszra csak pár percet kellett várni. Az indulási időpontnak a menetrendhez sok köze nem volt. :-)) A jegy 6.60 ILS egy főre egy útra. Körülbelül negyed óra buszozás után egy piacnál szálltunk le, innen mar láttuk az Opera Tornyot, a szálloda pedig mellette volt, így gyalog rövid sétával elértük. Azt, hogy hol kell leszállni egy másik utastól tudtuk meg, aki megkérte a buszvezetőt szóljon majd nekünk. A buszokon ugyan van utastájékoztatás írásban és szóban is, de csak héberül. Így, aki nem beszél (ír és olvas) héberül, az vagy kérdezősködik, vagy térképen megpróbálhatja követni merre jár, az utcanév táblák kétnyelvűek (vagy legalább leírjak a héber szöveget latin betűkkel is).

A szálloda igazából nem is szálloda, hanem egy apartmanház. Előre foglalat 2 ágyas szobánk volt, amit "double bed seaview suit with balcony"- néven árultak. Egy éjszakára 85 USD-t fizetünk érte, ebben semmilyen étkezés nincs benne viszont tartalmaz minden illetéket és adót. A szoba a második emeleten van. Kényelmes az ágy, tiszta minden, világos szoba. Alapvetően minden rendben van vele, de elég kicsi. A szekrényekben elférünk ugyan, de pl. a konyhasaroknak csúfolt valami egy hűtő a tetején egy mikróval és egy vízforralóval. Vannak tányérok poharak és evőeszközök is, amiknek már csak az egyébként ruhás szekrényben jutott hely. A fürdőszoba sem túl tágas, a WC pl. olyan közel van a mosdókagylóhoz, hogy én a 192 centimmel csak félig oldalt fordulva tudok ráülni. Adnak törölközőt és wc papírt. Ami leginkább hiányzik az egy polc vagy szekrény a fürdőszobából, mert semmilyen rakodófelület nincs ott, leszámítva a kis sarokpolcot a zuhanykabinban. A terasz hatalmas, majdnem akkora mint a szoba. Szemben az Opera Tower van, a tengert akkor látni, ha elnézünk balra. Ahogy a szállodaépületek tájolását elnéztem, a tengerre néző szobának ez a sajátos értelmezése általános szokás arrafelé. A nagy láncok hazai is jobbára merőlegesek a partvonalra, így minden szobából látszik a tenger, ha az ember elfordul valamelyik irányba, de egyik sem néz közvetlenül a tengerre. Ezt jó észben tartani, ha szobát foglalunk Tel Avivban. Összességében nem panaszkodom a Liber Appartmentsre, de őszintén szólva 85 dollárért kicsit többet vártam.

 

 A tengeri kilátás sajátos helyi értelmezése; szemben az Opera Tower...

 

....balra pedig ott van a víz is.

Aznap mindketten eléggé elfáradtunk, meg mire kipakoltunk, elhelyezkedtünk, már be is sötétedett, így estére már nem terveztünk semmit. Én még lementem vacsoráért. Gondoltam hozok egy-egy gyrost, vagy hasonlót. Párom látott is egy gyorsbüfét közvetlen a szállás mellett. Oda szaladtam le, de kiderült, hogy ott csak rántott húst meg rántott húsos szendvicset árulnak. Hát köszi, az otthon is van, így elindultam felfelé az utcán. Bíztam benne, hogy nagyon hamar találok egy gyrosost vagy falafelest, már csak azért is mert nem volt nálam az útlevelem. Márpedig a nélkül nem tanácsos mászkálni Izraelben, mert bármikor látszólag ok nélkül igazoltathatnak. Szerencsére pár száz méter után találtam is egy gyorsétkezdét, innen vittem két méretes shawarma-t. Ezt jóízűen elfogyasztottuk, majd zuhanyzás után ágyba bujtunk. Elkezdtünk nézni egy filmet, na jó harmadszor ugrottunk neki a Bennfenteseknek. Párom ismét elaludt rajta, én viszont ezúttal végignéztem, de utána én is álomra szenderültem.