Mint az előző posztban már írtam, a péntek koránkelős nap volt. A Masada erőd és a Holt tenger volt az úti cél. Ide szervezett túrával mentünk. Megpróbálhattuk volna egyénileg is, de ehhez autót kellett volna bérelni, ami itt nem olcsó. Ráadásul az út sem "egyenes" Tel Avivtól az ország keleti végéig, a palesztin terület mellett kell haladni, majd behajtani a határövezetbe, ellenőrzőpontokon áthaladni, ahol egy turistabusz mindenképpen kevésbé gyanús mint két külföldi egy bérautóban. Több szolgáltató is kínál ilyen szervezett utakat, még a részvételi díjak is hasonlóak. Nagyjából 100 USD körül van egy túra fejenként. Ebben benne van az utazás (a szállodánál veszik fel az embert, és oda is hozzák vissza), a belépőjegy Masadába és a felvonó viteldíja is, valamint a strandbelepő a Holt tengerhez. Tehát az étkezésen kívül gyakorlatilag minden. A túra alatt angol nyelvű idegenvezetés van, de más nyelveken is vezetnek egyes túrákon. Magyart azért nem találtunk. :-) Mi itt foglaltuk a túrát.
A visszaigazolásban, amit "hivatalosan" ki kell nyomtatni, de tőlünk végül a kutya sem kérte, azt írták 7:15-től jönnek értünk. Ezért mi 7:05-kor már lent voltunk. Nagyjából 20 percet vártunk, igaz a sofőr valószínűleg kicsit nehezen akadt ránk, mert az autót, amelyik végül értünk jött, előtte már láttuk párszor elhaladni arra. Utunk először a központi autóbusz-pályaudvarra vezetett, mert a túraszervezők először összeszedik az azonos környékről az embereket, aztán a buszállomáson mindenki átszáll abba a buszba, amelyik az általa befizetett túrára megy. Mi is átszálltunk egy másik kisbuszba, ez 19 személyes légkondicionált Mercedes volt. Idegenvezetőnk a sofőrünk volt. Már az úton mesélt nekünk érdekességeket az országról, meg a városokról, tájakról, amerre éppen jártunk. Útban Masada felé elhaladtunk Jeruzsálem mellett, majd félsivatagos, később sivatagos vidéken vezetett az utunk. A júdeai hegyekből 1000 métert ereszkedtünk, mire elértük a Holt-tenger szintjét, ami 450 méterrel van a tengerszint alatt. Kopár hegyek között kanyargott az út, hegyek között, melyek nem érnek a tengerszint fölé. Megálltunk egy látogatóközpontnál, majdnem 2 óra után itt volt először lehetőség a mosdót használni, illetve mozogni egy kicsit. A központban az AHAVA termékeit lehet megismerni és megvásárolni. Még kedvezményre jogosító kártyát is kaptunk. Nos mindenkinek szíve joga, hogy él-e a rendkívüli ajánlattal, én csak annyit mondok, hogy másnap egy tel avivi drogériába fele annyiért láttuk ugyanazt a terméket, mint a látogató központban.
Rövid pihenő után ismét buszra szálltunk és folytattuk utunkat Masada felé. Ez egy ókori erődítmény, amely meglehetősen romos állapotban maradt meg, de restaurálása folyamatban van. Júdea elfoglalásakor ez volt az utolsó hely, ami tartotta magát a romai légiók ellen. Hogy miért, az a hegy tetejéről (ami 50 méterrel a tengerszint alatt van) letekintve könnyen megérthető. Van ugyan egy gyalogösvény amelyen fel lehet menni a hegytetőre, mi azonban egyáltalán nem bántuk, hogy a nagy szélben inkább a felvonót vettük igénybe. Idegenvezetőnk készségesen és némi humorral fűszerezve vezetett végig minket az egykori erődön, elmesélve hogyan és miért építették, megmutatva a római fürdőt, az egykori uralkodói palotát, a raktárakat, a zsinagógát, illetve ezek romjait. Végül arra is választ kaptunk, miként vették be a romaiak harc nélkül az erődöt. Mi pedig rengeteg fényképet készítettünk nem csak a romokról, hanem a környékről is.
Miután visszatértünk a hegy lábához, elköltöttük ebédünket a helyi falafel étteremben. Ízletes volt és bőséges. Kora délután volt már mire újra buszra szálltunk és elindultunk a Holt-tengerhez. Nagyjából 20 perc után egy kis strandhoz értünk. Ekkora már erősen fújt a szél, és nem volt éppen meleg. Mögöttünk a sivatagban már homokvihar kerekedett, szóval nem éppen strandidő volt. Ez minket cseppet sem zavart. A strandon, mivel nagyjából a semmi közepén volt, rajtunk kívül még néhány turistacsoport volt csak. A bejáratnál lehetett öltözőszekrényt és törölközőt bérelni. Az öltözők kicsit lejjebb vannak, innen kövezett út vezet le a tengerhez. Fent, a bejárattól nem messze van egy meleg vizes fürdő is, amelyben 40 fokos vízben lubickolhat az, akinek a 20 fok körüli tenger a 17 fokos levegőhömérséklet mellett esetleg hideg (amikor mi ott jártunk nagyjából ezek az értékek voltak jellemzőek). Illetve elméletileg mi is csak ott fürdőzhettünk volna, mert a strand személyzete azt mondta, nem mehetünk be a vízbe. Túl nagy a szél, túl veszélyes. Aha köszi, ez kb. senkit sem érdekelt, egyszer jártunk a Holt-tengernél, még szép hogy belemegyünk. Különben is mi veszélyes egy tengerben, ahol ha akarok sem tudok elmerülni. Bizony, ez szó szerint így van; olyan magas a víz sótartalma, hogy az emberi test nem merül el benne. Derékig érő víznél már kihívás két lábon állni a felhajtóerő miatt. Ha felfekszünk a vízre, nem merülünk el, csak lebegünk a felszínen. Két dologra kell figyelni; ha a szemünkbe kerül egy csepp víz, már az is erősen csip, illetve ha véletlen a szánkba kerül, nem szabad lenyelni, mert pár korty is komoly problémát okozhat, olyan mennyiségű nátriumbevitelt jelent, ami felboríthatja a szervezet ionháztartását. (Egy kis összehasonlítás azoknak, akik már megízlelték itt-ott a tengert; a Földközi tenger és beltengerinek sótartalma kb. 3% körül van, a Holt tengeré 33%). Ekkora koncentráció mellett természetesen egyetlen élőlény sem él meg a vízben, így cápatámadástól biztosan nem kell tartani. :-) Ezért is hívják Holt-tengernek.
Fürdőzés után, eredeti tervek szerint negyed négy körül indultunk volna vissza. Csak néhány ázsiai "kolléga" hiányzott, így rájuk még kellemes húsz percet vártunk. Hazafelé többen elszenderültünk a buszban, élményekben gazdag, de fárasztó nap volt. Jeruzsálemnél már szakadt az eső, és végig esett, amíg elértük Tel Avivot. Már besötétedett mire elértünk a szállodához. Jó alaposan lezuhanyoztunk, hiszen Párom és én is szó szerint a bőrünkön éreztük a sót, majd ágyba bujtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése