Tel Aviv 1.0

Másnap reggel (na jó, inkább délelőtt) kipihenten ébredtünk. Bár egyikünk sem aludt teljesen jól, új hely, más a levegő, jet lag (kemény egy óra időeltolódás) :-), stb., de azért készen álltunk a város felfedezésére. Reggeli lustálkodásunkat egy kis robbantás zavarta meg. Itt ugyanis nem kispályáznak, ha elhagyott, gazdátlan csomagot találnak, szépen lezárják a könyéket és az izraeli hadsereg tűzszerészei biztos ami biztos alapon lehetőleg a helyszínen felrobbantják azt. Kedd reggel ezt a mellettünk lévő strandon játszották el. Igazából a helyiek ezt már látványosságnak sem igazán tekintik, kb. mindennapos esemény.

Mire mi leértünk, minden visszatért a rendes kerékvágásba, a forgalom helyreállt, és a parton nyoma sem volt semminek. Rövid sétát tettünk a tengerparti sétányon, készítettünk néhány fotót. Az idő nem volt rossz, kellemesen tavaszias, 18-20 fok, a tengervíz errefelé ilyenkor 17-18 fokos. Fürdeni senki nem fürdött, sőt, mi számítottunk csodabogárnak rövid ujjú felsőben, mert az átlag izraeli ilyenkor még kabátban sétál. Kb. úgy öltözködnek +18 fokban, mint én Angliában -8-ban.  :-) A Sheraton előtt elkanyarodtunk a parttól, és a Dizengoff street felé vettük az irányt, amit hamarosan el is értünk. Itt már szembesültünk Tel Aviv építészetének érdekességeivel. A házak inkább hordoznak mediterrán jegyeket mint közel-keletit. Érdekes kontrasztot tapasztalhatunk helyenként, az elhagyott, kivert ablakú, romos (esetleg részben kiégett) épületek és a szomszédos telken álló új lakóházak között. Az utcák sok helyütt viszont elég elhanyagoltak. Itt két dologra gondolok, kátyúk és szemét. Mivel alapvetően sivatagi környezet, viszonylag kevés a zöld. Bár ha figyelembe vesszük, hogy mindent öntözni kell, akkor az a kevés sem rossz teljesítmény. A távolban a part vagy a belváros felé több tíz emeletes szállodák vagy irodaházak emelkednek az utcák fölé, de egyéb tekintetben a város emberléptékű.

A Dizengoffon vettünk némi péksüteményt reggeli gyanánt. Meg akartuk nézni a tűz és víz szökőkútját, amely azonban éppen felújítás alatt volt. Ez a másik érdekesség Tel Avivban, rengeteg építkezésen, felújításon dolgoznak, szinte nem lehet olyan utcát találni, ahol legalább egy ház ne állna (át)építés alatt. Leültünk egy padra és elmajszoltuk a reggelit. Azt kell mondjam, péksütiben elég jók az izraeliek. Innen tovább mentünk a Dizengoff Centerbe, ami egy bevásárlóközpont. Belépés csak fémdetektoros átvizsgálás után. Én csak labirintus-plázának nevezem, három szintes, hatalmas objektum. Aki a West Endben eltéved Budapesten, az itt örüljön, ha egyszer kitalál. Egyébként nem sokban különbözik az európai bevásárlóközpontoktól. Nem is töltöttünk ott sok időt, inkább tovább indultunk a kézművespiac felé. Útközben láttam egy dolgot, ami nagyon megtetszett. Egy körülkerített, zárt rész, vastagon felszórva puha homokkal. Néhány telepített játék, de nem a szokványos játszótéri modellek. Ez a játszótér ugyanis kutyáknak épült. Kutyapark, ahol a házi kedvencek póráz nélkül, szabadon futkározhatnak, a nélkül, hogy veszélybe sodornának másokat vagy önmagukat.

A piac a Nahalat Binyamin utca sétalórészén található. Utcai árusok a legkülönfélébb kézműves termékeket árulják, elsősorban díszeket, autentikus souvenireket, ékszereket, nem annyira használati tárgyakat. Érdekesség, hogy az utcai árusoknál bankkártyával is lehet fizetni. Mi itt semmit nem vettünk, de a környező Ha`Karmel utcában van a piac. Itt igazi zöldségpiacra kell gondolni, megspékelve néhány bazárjellegű kisebb édességbolttal. Itt beszereztünk némi csokit, mert ugye mindketten édesszájúak vagyunk. 

Innen megint észak felé indultunk, ezúttal nem a tengerparton, hanem a Ben Yehuda úton. Itt is láttunk néhány pékséget és éttermet, de a legtöbb kozmetikusból, illetve műkoromstúdióból valamint esküvői-ruha szalonból volt. Elsétáltunk a Jabotinski utcáig, innen visszafordultunk, egyrészt, mert kezdtünk megéhezni, másrészt, mert Kedvesemnek el kezdett fájni a lába. Sajnos csak egy vékony talpú cipője volt, ami nem bizonyult kényelmesnek a sok gyalogláshoz. Visszafelé betértünk egy nagyobb élelmiszerüzletbe, hogy vegyünk pár dolgot. Ez egy szupermarket jellegű üzlet volt, héber tudás nélkül mégis bajban voltunk. A legtöbb termékre minden csak héberül van ráírva, ha a neve már rajta van angolul, az jó eredmény. Szóval igyekszik az ember fénykép vagy átlátszó csomagolás alapján válogatni. :-)

A megvásárolt pitával, tonhalsalátával, humusszal és természetesén édességgel felszerelve már busszal mentünk vissza a szállásunkra. Pihentünk egy kicsit, ettünk pár falatot, majd este tengerparti sétára indultunk, mondván egy romantikus séta kettesben pontosan megfelelő módja a Valentin-nap "megünneplésének". Gondoltuk, ezt majd megfejeljük egy vacsorával. A Hayarkon úton elsétáltunk a Tel Aviv Marináig, vagyis a jacht és vitorlás kikötőig, innen a tengerparti sétányon jöttünk vissza. Ezen a részen sorakoznak az elegáns tengerparti szállodák. Akinek pénztárcája megengedi, bármelyiknek az étteremben elkölthet egy vacsorát, de ha valaki kevésbe puccos helyen szeretne enni, a Marinánál is van néhány étterem. Kiadós séta után mi végül a szállásunk melletti kis étteremben ettünk, ugyan ez nem a tengerparton volt, de azért így is hangulatosra sikerült az este. Párom pizzát evett én pedig tésztát, mindketten jóllaktunk, az étel ízletes volt és tisztességes adagokat kaptunk. Innen még elsétáltunk a szomszédos fagyizóba. Elfogyasztottunk egy kis édességet a szökőkút mellett, majd felmentünk a szobánkba és ágyba bujtunk.